Állami főreáliskola, Debrecen, 1907

17 a másik formáról, még pedig törvényszerű, a nyelv természetéből fejlődött formáról lemondana. E kérdésben legkönnyebb volt diadalt aratnia Révainak; a Debreceni Grammatikát a legtöbb magyar író és költő megtagadta e ponton, különösen Kazinczy árasztotta el ezért a gúny nyilaival. Milyen nevetséges volna — úgymond — ha Krisztus a keresztfán „elvégeztetett" helyett így kiáltott volna fel: elvégződött. Egyébiránt a Debreceni Grammatikának még saját hívei is haboztak s ingadoztak s némelyek úgy próbáltak segíteni a bajon, hogy mindakét félnek igazságot akartak szolgáltatni s ennélfogva egy és ugyanazon tőhöz hozzátették a tat, tet, meg az ódik, ödik képzőt is, pl. az ajtó betétetödik, a szótagok egybevonatódtak, ami valóságos abszurdumra visz nyelvtani és stiláris szempontból egyaránt. (Ebből egy példa máig is él, talán riasztónak : magától értetődik.) A szenvedő igék tehát megmaradtak a magyar igeragozásban és a tátik, tetik-xiek Révai biztosította régi jogát az ódik, ödik ellenében, jobban mondva mind a két képző, a tátik, tetilc és ódik, ödik megtartotta a maga külön birodalmát. Csak az lett a veszedelem, hogy a szenvedő ige nemcsak megmaradt a nyelvtanban, hanem nagyon is elterjedt a magyar irodalomban. Előbb latin és majd német hatás alatt úgy elharapództak a szenvedő igék, hogy még a legtősgyökeresebb magyar szólásokat és kifejezéseket is kiforgatták, sőt kiszorították. Nem is úri ház az, amelynek kapuján nincs kitéve: Kéretik a kaput betenni; nem is magasan szárnyaló pohárköszöntő az, melyben háromszornégyszer elő nem fordul: Engedtessék meg nekem t. polgártársaim!; nincs is foganatja annak az iskolai fegyelmi szabályzatnak, amelynek minden második pontja így nem végződik: Az osztálytermekben port felverni stb. szigonlan tiltatik. Korcsmába járni stb. szigorúan tiltatik. Éppen azért nem csoda, hogy újabban nagyobb támadás indult a szenvedő igék ellen. Ugyanakkor támadt és erősödött meg ez a mozgalom, midőn a helyesírásban is nagyobb helyet akartak juttatni Révai származtató elve ellenében a kiejtésnek s amikor az élő nyelv nevében az ikes igeragozást is meg akarták dönteni. Kiadták a jelszót, hogy a szenvedő igének nemcsak a használata magyartalan, hanem még a származása is idegen, szóval kimondották, hogy a tátik, tetik nem használtatik. Hivatkoztak arra, hogy a nép nyelvében nem él igazi szenvedő ig3 a születik-e,n és a dicsértessék-en kívül. Mindez csak félig igaz s nem elég ok a szenvedő ige kiirtására. — A szenvedő igének idegen származását már Révai megcáfolta; ez a balhiedelem csak a nyelvtudományban járatlan emberektől eredhetett, ennek ellene mond a szenvedő igének százados használata, még inkább az, hogy a német, olasz, francia nyelvek összetétellel formálják a szenvedő igét; a latin szenvedő ige egyszerű alak ugyan, de a képzése egészen más, mint a magyaré, de külömben is a magyar szenvedő ige képzője atilc, etik, tátik, tetik a legmagyarabb s egészen világos képző elemekből (at, et v. tat, tet -(- ik) alakult, úgy, hogy a szenvedő igének idegen származását emlegetni nem is balhiedelem, hanem egyszerűen tudatlanság. Főreálisko'ai Értesítő. 2