Állami főreáliskola, Debrecen, 1907
18 De a használata sem magyartalan (Zörgessetek és megnyittatik, kérjetek és megadatik.) kellő helyen és időben. Hiszen nem tehetjük föl, hogy a középkor himnusainak, a XVI—XVII. század zsoltárainak szerzői, ugyan e ko r vallási vitaírói, továbbá Mikes, Faludi, Berzsenyi, Kazinczy, sőt még Vörös.marty, Petőfi és Aranv is annyira elveszítették volna jó magyar nyelvérzéküket, hogy a magyar nyelv szellemének tilalma ellenére is használták volna a szenvedő igét. — A magyar géniusz ilyen tilalomfát sohasem állított fel. Igen, de a mai népnyelvből már kiveszett, mondják továbbá a szenvedő ige kérlelhetetlen ellenségei, az irodalomnak pedig nem szabad annyira eltérnie a népnyelvtől, hogy kihalt alakokat őrizgessen, hogy holt hang- és szóalakokat mint múmiákat konzerváljon. — Ez a felfogás teljességgel nem állhat meg. Az irodalmi nyelv sohasem hü tükre a népnyelvnek, még az élőbeszédnek sem; az irodalmi nyelv szívósan, néha századokig ragaszkodik oly hangokhoz, szavakhoz, ragokhoz, képzőkhöz, szólásokhoz és kifejezésekhez, amelyeket a népnyelv már rég elfelejtett. Melyik német paraszt beszél ma inperfectummal, melyiknek az ajkáról hallható : ich ging, du schriebst, er las, wir gaben, ihr hiebet, sie sangen, de azért a német irodalomban még nem jutott eszébe egy józan embernek sem, hogy az imperfectumot ki kell irtani s így a német nyelv fáját egyik legszebb ágától meg kell fosztani. — Az irodalmi nyelvnek hagyományőrző, konzervatív sajátságára számtalan példát idézhetnék még bármely más nyelvből is, de azt hiszem, az előbbi példa maga is eléggé meggyőző. De nekem van még egy sokkal fontosabb okom, amely engem a szenvedő ige melletti hűséges kitartásra buzdít. —• Attól félek, hogy úgy találunk járni a szenvedő ige elleni harccal, mint az egyszeri gazda a bürök irtásával. Addig pusztította földjéről a bürköt s egyéb ártatlan paréjt, amíg egyszerre csak ellepte határát a szerb tövis. — A magyar nyelvnek termő televényét, virágos mezejét tulajdonkép nem az ősrégi tátik-tetilc-képzős szenvedő igétől kell félteni, hanem a lett írva, meg lett tartva-féle német szenvedő kifejezések fenyegetik halálos veszedelemmel. — A német es mrd gesagt, wir wurden berichtet szenvedő igék szolgai utánzatai már szörnyű pusztítást iníveltek a magyar stílusban. — Meg vagyok győződve, hogy pl. a debreceni törvényszék előtt ez idén folyt pénzhamisítási bűnpörben egymást érték az ilyen mondatok: „Máramarosban újabb időben nagy összegű hamis pénz lett forgalomba hozva, aminek következtében nyomozat lett foganatosítva a csendőrség részéről. A vizsgálat nagy buzgósággal lett folytatva és így csakhamar ki lettek derítve a messzire elágazó bűntény összes szálai". Nemrég egy dobozgyárban kalauzoltak. A magyarázat körülbelől így hangzott: „Itt a papiros és egyéb anyag fel lesz húzva az emeletre; az egyik gép által a papiros be lesz hajtva, a másik által össze lesz fűzve, a dobozok a padláson meg lesznek szárítva, a munkások minden szombaton ki lesznek fizetve". De még nagyobb baj, hogy a Dunántúl több vidékén, kivált a németséggel határos nyelvjárásokban a nép nyelvét is megfertőztette ez a betegség.
