Állami főreáliskola, Debrecen, 1906

Már itt szokjál a munkához, Munka után az imához, Mert e kettő felemel. S egykor pályád végeztével Hogyha majd a síkra lépsz fel. Töltsd be helyed, hova a sors kijelel. Szegény haza, szegény nemzet Egyre bomlik, egyre senyved, Reménye csak mi vagyunk. Mire anyánk megtanított S az iskola is buzdított, Szeressük is a hont, míg meg nem halunk! Érjen bár a sors kegyelme, Avagy verjen veszedelme, Sújtson porba száz csapás : Ne hajtsd fejed csüggedöre, Amíg birod, csak előre, Gyávaságnál százszor szebb a meghalás. Fáradt tested ha kiállolt, A könyv legyen mulatságod, Vígaszod a tudomány. Aki gondoz, aki oktat, Akik egykor tanítottak, Ne hagyd őket soha. soha mostohán. Becsüljétek meg a békét; Közöttünk az egyetértést Meg ne bontsa pártviszály. Hogy a nemzet, mint egy ember Talpra álljon, ha majd úgy kell, Ha kívánja a haza és a király. Föl a zászlót hát magasra! Aki magyar, hadd láthassa. Zászlótartó állj elő. Zászlónk alalt vezess minket S megvédjük a drága kincset, Karjainkból míg ki nem fogy az erő. Az énekkar azonkívül az ünnep elején a Szózatot, végén a Hymnuszt adta elő. Dr. Kardos Albert tanár ünnepi beszéde a következő: Mélyen tisztelt ünneplő közönség! Iskolai zászlót avatunk, ünnepet ülünk, amelyre összegyűjtöttük régi és mostani növendékeinket, amelyet megtiszteltek megjelenésükkel a testvérintézetek, a közoktatási és közigazgatási hatóságok, amely iránt élénk érdeklődés támadt a tanügy barátainak széles körében. De ugyané közönség köréből felfelhangzott az a kérdés: mire való az iskolának a zászló, mit keres e tulajdonkép hadijel a nevelés és tanítás béketerületén ? Sokan különösnek találják, hogy a haladás intézménye és kivált a legmodernebb iskola: a reáliskola is oly régi jelhez, talán már el is avúlt eszközhöz fordúl, mint a zászló, midőn a maga rendeltetését akarja kifejezni. A kérdésekre, az ellenvetésekre —azt hiszem — könnyű lesz megfelelni. Az iskola nemcsak a haladás, a fejlődő eszmék melegágya, hanem a nemes hagyományoknak, a megtisztult elveknek az őrzője. Miért ne ragaszkodnék a zászlóhoz, az ősöknek e szent jeléhez, mely az összetartozást oly ékesszólóan hirdeti, amely, amint különböző színekből alakul, különböző szíveket egyesít, amely néha egy szín alatt is ezernyi meg ezernyi embert gyűjt ugyanazon táborba. Hiszen akik minden hagyomány ellen küzdenek, akik a múltat tövestől