Állami főreáliskola, Debrecen, 1903

b Ezen első lépés az 1888. évi XXX. törvénycikk, amely középiskoláink kétféle irányát és az ezekben tanítandó tantárgyakat hosszú időre állandósította, az igazgatást és felügyeletet lehetőleg egyenlősítette, a tanárok képesítését és alkalmazását, jogaikat és kötelességeiket főbb vonásokban szabályozza. Ezen törvényben egyszersmind, a legmagasabb rendelkezési joggal felruházott fórum, a törvényhozás hivatalosan elismeri, hogy a reáliskola, ha nem mindenben egyenlő jogú is öregebb testvérével, a gimnáziummal, vele egyenlő rangú s az ó-kasszikus nyelvek tanítása nélkül is képes oly általános képzettséget és műveltséget nyújtani, a mely a felső iskolák látogatására ós a tudományos műveltség megszerzésére elégséges alapot ad. Az említett középiskolai törvényhez alkalmazkodnak s annak kiegészítő részeiül tekinthetők mindazon szabályrendeletek és útasítások, melyeket a közoktatásügyi minisztérium a középiskolák ügyvezetését illetőleg az utóbbi két évtizeden át kibocsátott, ilyenek például a gimnáziumok ós reáliskolák részére külön-külön kiadott tanítási tervek és az ezekhez adott módszeres útasítások, a középiskolák (a gimnáziumok és reáliskolák) közös rendtartási szabályai, az érettségi vizsgálatok tartására vonatkozó rendszabály, az igazgatók és főigazgatók számára összeállított tájékoztató útasítások, melyek részletesen és az újkori paedagogia megállapodásainak figyelembe vételével igyekeznek középiskoláink oktatási és nevelési munkáját sikeresebbé tenni. A tantárgyak helyes megválasztása és azok terjedelmének gondos kijelölése, az ó-kori klasszikus nyelvek tanításának a jelenkor követelményeihez alkalmazása, az irodalomnak és irodalomtörténetnek, de különösen a történelemnek tanításában a nemzeti elemek erősebb figyelembe vétele, a réginél helyesebb módszer alkalmazása, a tankönyv-bírálat és tankönyv-engedélyezés, a fegyelmi eljárások ós az ügykezelés, a tanulók házi és iskolai munkásságát, az írásbeli dolgozatok készítését és javítását illető kisebb-nagyobb útasítások, mind, mind oly intézkedések, melyek a közép iskolák benső életének fejlesztésére és tökéletesítésére nem csekély mértékben hatottak. A felsorolt adatok azt bizonyítják, hogy habár középiskoláink inkább külsőleg, számban, az osztályok, tanárok ós tanulók számának növekedésében fejlődtek, a benső fejlődés is figyelemre méltó és elég örvendetes. Ha középiskoláink jelen állapotán gondos figyelemmel végig tekintünk, azt mondhatjuk, hogy a külső fejlődés munkájának legfőbb részét ezideig csaknem teljesen befejeztük. Azt nem lehet ugyan állítanunk, hogy új középiskolának felállítása minálunk már fölösleges költekezés volna, vagy hogy hazai közművelődési ós gazdasági viszonyainkra káros hatású lenne, ha középiskoláinkban a növendékek száma még folyton növekedést mutatna. Vannak városaink, melyek vagy gyors fejlődésük következtében, vagy más okok miatt is, egy-egy új középiskola felállítását nem ok nélkül kívánják. Ilyen például Budapest, a hol a közép-