Állami főreáliskola, Debrecen, 1902

ben, mely végét vetendi a zsarnok szemérmetlen hetvenkedésének. Már megmozdult a német fiatalság s csakhamar megkezdődik a „német vadászat hóhérfajra és zsarnokokra“. Ha a dicsőséges múlt elgondolása minden német szívet fájdalommal, keserűséggel töltött el, egészen természetesnek fogjuk találni, hogy Körner e lángelméjű hódító iránt táplált gyűlöletének nem akart s nem tudott határt szabni, hogy nem nyilatkozhatott elég keményen azon férfiú ellen, kinek haladása egyértelmű volt Németország romlásával; a legfőbbet kellett megmenteni s e célra egy eszköz sem volt rósz, ha Napóleont lenyomhatta, a németség ügyét pedig felsegíthette.

Németország ez időben igazán siralmas helyzetben volt, bár Napoleon már vereséget szenvedett s szemmel látható az ellene irányúló készülődés. Körner, ki igen jól tudta, mit vesztett idáig Németország, fülébe kiáltja most az egész népnek, mit kell visszahódítani s elébe tárja hű képét kétségbeesett helyzetének. Midőn 1813. az egyesült seregek az Elbán át visszavonattak, haragra gerjedve énekli Körner: Ne akarjuk nyomorunkat palástolni; Napoleon új tettekre készülődik és a vér, az elveszettek vére eddig hiába folyt, még diadalát üli a gonosz. És mi vár ezentúl a német népre, ha sorsán nem tud fordítani, ha bizalma meginog: semmi, még türelem sem, hacsak önkezével nem akarja ledönteni azt az oltárt, melyet szívében önkezével emelt. Tudomány, szabadság csak szabad földön virúlhat: Hómér sem énekelt volna, ha hazája rabigában görnyed. Harcolni kell a nemzetnek, [harcolni az utolsó emberig és bízni az Istenben : hiszen nem földi javakért folyik a harc. Ami harcra lelkesítse, azt maga az Isten oltotta leikébe, a jogot, az igazságot. Harcoljon az erényért, erkölcsért, vallásért, asszonyainak tisztaságáért és szerelméért, mit kincsnél többre becsültek ősei is; meggyalázták nyelvét, ledöntötték templomát: meg kell végre kezdeni a zsarnok elleni keresztes hadjáratot. Hatalmas ellenséggel kell ugyan leszámolni, de segítségben nincs hiány: Isten és angyalai megsegítik a németek igaz ügyét s a pokol csúfot fog vallani. Rendíthetetlen a bizalom, mellyel költőnk a jövőt várja: Germania még nem esett el, bízik ügye igazában, népe hűségében, Isten boszújában. A jó csirája csöndesen érik sokak szívében s közéig a nap, mely a bemocskolt oltárokat a zsarnok vérével fogja tisztára mosni. Nincs kudarc, nincs balsiker, mely bizalmát megrendíthetné s minden újabb ütközet egy lépéssel közelebb hozza a szabadságot. A bautzeni ütközetben elesett a király; „ne essetek kétségbe“ — kiáltja Körner, Az elesett neve legyen a jelszó, hű népe meg fogja boszúlni halálát, véréből fog a szabadság fakadni. A hazugság épületének, mely ellen harcolnak, Isten hatalmas karja alatt össze kell omlania, az ördögnek vereséget kell szenvednie. Isten kalapjában van a német szabadság csillaga; hajnalhasadtával ismét vissza fog kerülni az égre s nincs zsarnok, ki onnan elrabolhatná.

Hatalmasan és lelkesítőén kellett a pártok e szembeállításának,

22