Állami főreáliskola, Debrecen, 1902
18 következőket írja: „In dem Sänger ist eine Stelle, die von den Feinden des Christentums geniiszbraucht werden wird. Eine Bitterkeit gegen das Mönchswesen ist bei dem Dichter sehr begreiflich . jedoch: Du hast als Lieblingsdichter der Nation einen weitverbreiteten Einfluss; daher ist es nicht gleichgültig, wie du dich über das Christentum äusserst“. Es Schiller ebben igazat adott Körnemek. Miután tehát Tivadar csupán szépet és jót hallott a vallásról, természetes, hogy szívesen fogadta Roller utasításait, a vallást, mint valami szükséges és sohasem terhes dolgot megszerette s haláláig hűen őrizte. Nincs rá adatunk, hogy valaha vallási kételyek támadtak volna benne s midőn atyja ez iránt kérdést intéz hozzá, azt feleli, hogy mindez sohasem okozott még neki nyugtalanságot; hitt okoskodás és kétely nélkül. Költeményeiben állandóan hangsúlyozza, hogy a hit az isteni szeretet kifolyása. A hit hajnala az isteni szeretet hajnala is, mely az élet veszélyes és síkos útjait megvilágítja, a dermedt szívet isteni világossággal és meleggel tölti el. Vallásos meggyőződéséből, mellyel egy jó és igazságos Islenben hisz, köveikezik a mindenható Atya rendeléseiben való megnyugvása; nincs erre meggyőzőbb bizonyságunk a „Gebet während der Schlacht1' c. költeményénél. Istent, a csaták intézőjét, hívja, az ő kezeibe ajánlja magát, vezesse győzelemre vagy halálra bár, őt ismeri el a malaszt ősforrásának, tőle várja és kéri az igazságos ügy győzelmét, neki ajánlja életét,, melyet a legszentebbért való küzdelemben feláldozni örömmel kész. A hit színaranyként fekszik a szívben s ki e kincset megőrzi, nyugodtan alhatik, mert az Atya vigyáz reá. Nem kevésbé őszintén, de sokkal túlzottabban nyilatkozik meg vallásos érzése a „Hymne an Gott“ c. költeményében is. Vallásos szonettjei nyugodtabbak, egyszerűbbek : az evangéliumok tiszta, átlátszó stílusát akarta bennük utánozni. Ha meggondoljuk, hogy könnyen hajlott a túlzásra s a rhetor csakhamar túltengett benne: nem keveset mondunk vele, ha azt állítjuk, hogy e feladatot sikerrel megoldotta. Ha már vallásos költeményeiben kénytelenek voltunk elismerni, hogy költőnket lelkesedése könnyen elragadja s a képes kifejezéseket gyakran az érthetőség rovására használja, úgy azt is el kell ismernünk, hogy szerelmi dalaiban e túlzás sokszor még fokozottabb mértékben jelentkezik. Szerelemről és hűségről gyakran énekelt s ha Gustav Reinhard1 megjegyzi, hogy a szerelmet igaz jelentőségében még sem fogta fel Körner, úgy ez nem vonatkozik ezen költeményeire, melyekben a szerelem csak legáltalánosabb vonásaiban jelenik meg, hanem drámáira, melyekben olykor a szerelem speciális alakítását is meg kellett kísér- lenie. Szerelmi dalai nem utolsó termékei s szükséges előzményei, kiegészítői szabadságdalainak. Miként a dalnok lantját hangolja, úgy hangolja a szerelem az emberi szívet; majd örömet, majd bánatot okoz, s földi hatalom ellent nem állhat neki. A költő ünnepli szerelmét, 1 Schillers Einiluss auf Th. Körner. Strassburg. 1899.
