Állami főreáliskola, Debrecen, 1901
8 szó hangsúlyozására nézve, mint a franeziában. A latinban a többtagú szóban két helye lehet a hangsúlynak, és pedig a végétől számítva vagy a második, vagy a harmadik szótagon. Ha a második szótag hosz- szú, azon van a szó hangsúlya: penultima, t. i. syllaba = utolsóelőtti szótag; ha ez rövid, akkor a hangsúly a harmadikra megy vissza: antepenultima = harmadutólsó. A mely szótag már mostan súlyos volt a latinban, megtartotta súlyát a franeziában is. A következő példákban a dűlt betű a hangsúlyos hangzót jelzi: latin angelum * :> fran- ezia ange angyal, debitum "> dette adósság, examen ■> essaim raj, mobilem ■> meable bútor, porticum "> porche csarnok, comitatum :> comté grófság, honorem ■> honneur tisztelet, auriculam oreille fűi stb. A XVI. század franczia írói közül némelyek a latin hangsúlyozásnak a törvényét nem ismerték s mikor könyvből vettek át latin szókat a franczia nyelv gazdagítására, — meid hiszen nem minden latin szó fejlődött tovább, hogy a franczia nyelvbe természetes úton bejuthasson, — ezeket az átvételeket a franczia nyelv hangsúlyozási törvényei szerint ejtették ki. Míg tehát az öröklött szókincs a maga évszázados változásaival a természetes fejlődés eredménye, az irodalmi úton később átvett szók mesterségesen gazdagították a nyelvet, sokszor a nyelv alaptörvényeinek a megsértésével. Ahol tehát a franczia nyelv nem azt a szótagot hangsúlyozza, mely a latinban hangsúlyos volt, az a szó nem népies eredetű, hanem későbbi átvétel. Ezért sok latin szó ma két alakban szerepel a franczia nyelvben: az egyik alak mindig élt s természetes úton fejlődött, a másikat a XVI. században vagy később, eredeti latin alakjában újra felelevenítették s csak a latin végzetet alakították át. így pl. a latin examen-nek franczia megfelelője mint láttuk: essaim ; mikor e két alak összetartozását nem látták, újra átvették a szót eredeti examen alakjában, „vizsgálat“ jelentéssel, de francziásan az utolsó szótagot hangsúlyozták: examen. Ilyen példa több is van; a két alak jelentése is különbözik: latin: népies: mobilem meuble bútor augastuin aowt augusztus hó navigare nager úszni Az irodalmi úton átvett szóanyag csak nyelvbe is átmenni, mert első sorban tudományos czélra vették át. 2. A latin szóban a hangsúlyos szótag épen súlyánál fogva oly erőre emelkedett a kiejtésben, hogy a közvetetlenül előtte álló magánhangzót, ha ez rövid volt, meggyengítette, elnyomta s a franeziában ez a megelőző rövid magánhangzó végkép eltűnt az írásból is. irodalmi átvétel: mobile mozgó auguste felséges naviguer hajózni, lassan tudott a beszélt * A latin szónak accusativusi alakját adom, mert gyakoribb előfordulásánál fogva ebből az esetalakból fejlődött legtöbbnyire a mai franczia szó. A > jel előtti alaki>ól lett a jel után álló. El ne felejtsük, hogy ez nem egyszerre történt, a -lum szótag elhagyásával, hanem a két alak különbsége sok százados átalakúlás eredménye.
