Állami főreáliskola, Debrecen, 1901

99

tudja, mily hang némúlt el valamely szó végén, s mily hang ejtendő a liaisonban, akkor könnyen más hangot fog összekötőül ejteni, ha egyszer liaisont akar használni; pl. j’étaisAi la Campagne szólásban zkötés helyett esetleg t hangot ejt s azt mondja: zséteA á la . . . vagy megfordítva: il ólaivá la Campagne mondatot úgy ejti, hogy z hangot köt át: üéUz^k la . . ., mert nem tudja, hogy csakis az elveszett hangot szabad visszaállítani, nem pedig akármily mást. Azonfelül oly helyen is ejthet liaisont az írást nemtudó ember, a hol annak nincsen helye, a hol semmiféle hangkiesés nem volt, s így nincs is mit felújítani; azt mondja pl.: zsé-z-été, mintha az volna írva: j’ai(s) été. Az ilyen hibás ejtést pátaquésnek (hallható sz-szel a végén) nevezik a francziák. Ennek az elnevezésnek az eredetét a következő történetkével magyarázzák. Egy társaságban az egyik úr egy gazdátlan legyezőt talált, s szomszédnőjéhez fordúlva azt kérdezte. tőle : „Madame, cet éven tail est-il á vous ?" „II n’ est pa(s)O) moi Monsieur !“ volt a válasz (pa-z-á moi helyett pa-f-á moi). „Est-il a vous, Madame?“ kérdi erre az úr egy másik hölgytől. „11 n’ est poin(t)z-ä moi, Monsieur!“ felelte ez (pom-t-á moi helyett poin-z-á moi). Ezen a helytelen beszéden elcsodálkozván, tréfásan így kiáltott fel az úr: „Puisqu’-il n’ est poin(t)zá vous et qu 'il n’est pa(s)t-a vous, ma fői, je ne sais pa(s)t-á qu' est-ce.“ A tréfának híre ment s apa- taqués szót felkapták az ily hibák elnevezésére. Ha nem hiteles is a dolog, legalább a szó alkalmazza a hibát s ezzel magamagát magyarázza.

13. Kiejtett szóvégi mássalhangzók. A szóvégi mássalhangzóknak oly gyakori gyengülésével és elnémulásával szemben nehány szóban oly mássalhangzók, melyek rendszerint nem hangzanak, sajátságos erőt mutatnak s azokat mind máig ejtik. Ismertebb példák: le fils hu, les moeurserkölcs, jadis hajdan, hólas fájdalom ! mindig hangzó sz-szel; plus, gens, sens, tons, lis (liliom), done (tehát) szókban a szó mondattani szerepe vagy jelentése szerint hol ejtik a szóvégi sz, illetve k hangol, hol meg nem. A t is hangzik némely szó végén: la dot a hozomány, le fai együgyű, net tiszta, chut! pszt! est kelet, ouest nyűgöt (sucl dél, de már nor(d) észak); sóit! nem bánom, fait tény, but czél, sót ostoba, t-vel és t nélkül is ejtetnek. Hallható mássalhangzó van továbbá a cinq, six, se(p)t, hűit, neuf, dix számnevek végén, ha e szók önállók, azaz nem jelzői szerepűek. Tulajdonnevekben és idegen szókban ebben a tekintetben is sok a különösség.

Ezekben és még sok másban oly megállapodásokat kell látnunk, melyeknek nincsen mindig logikus alapjuk. Az élő nyelvnek oly sajátságai és pedig sokszor önkényesen változó sajátságai ezek, melyeket mint tényeket el kell fogadnunk, de okukat nem lehet mindig pontosan megmondani. Tán legnagyobb része van az ily sajátságok megteremtésében az ember utánzó hajlamának és a megszokás erejének.

14. II a, a-t-il? Ha ma azt mondjuk: il parle, il a, és a kérdő alakban: parle-t-il?, a-t-il? ezzel a t-vel kikerüljük a két magánhang-