Állami főreáliskola, Debrecen, 1901
zónák a torlódását, De korántsem szabad azt hinnünk, hogy véletlenül jött épen t erre a helyre a rossz hangzás megakadályozására, és hogy más hangzó is megtehette volna ezt a szolgálatot. Nem. A t eredetileg az igéhez járult, mint az egyes szám III. személyének a ragja a latinban és a XII. században még a franeziában is meg volt: il pariét. Az -ir és -re osztályú igéknél még ma is megtaláljuk : il finit, il fait, il vaut (valoir-ból). Az -er osztályú igék ezt a t hangot elveszítették, de később a kérdő alakban újra visszakerült, előbb az ejtésbe, s a XVI. században az írásba is visszafogadták, de nem írták egybe az igével, mint kellelt volna, hanem elkülönítve. 15. Tőcsonkúlás a többes számban. Szintén a szóvégi mássalhangzók változatos sorsát mutatják a következő kiejtésbeli eltérések: oeuf tojás, boeuf ökör, cerf szarvas, nerf ideg, échec sakk; ezeknek egyes számában a szóvégi f illetve k hangzik, ellenben a többes számban teljesen eltűnt: oeu(fs), boeu(fs), cer(fs), ner(fs), jouer aux éche(os). Ennek a különös jelenségnek az eredetét a franczia nyelv történeti fejlődésében kell keresnünk. A latin nyelvnek gazdag alaktana ugyanis a századok folyamán erősen megfogyott és a névragozásban, hol a latin névszók úgy az egyes, mint a többes számban 3, 4, sőt 5 különböző esetalakot mutattak fel, idővel csak az alany- és tárgyeset maradt meg a franczia nyelv számára s e kettő sem különbözött mindenütt. A többi esetalakokat elöljárós összetételek kiszorították. A hol a latinban egyes és többes, alany- és tárgyeset különbözött, ezek a különböző alakok természetesen különböző hangváltozásokon mentek keresztül s a francziába került alakjok is különbözött. Már most a fentebbi öt szóban és sok másban is a többes szám kopása annyira ment, hogy a tővégi mássalhangzó (f, k) is eltűnt; ellenben az egyes számban oly hangok szomszédságában volt e hangzó, melyek a pusztulástól megóvták. A franczia cerfs, nerfs, boeufs alakoknak latin eredetije: cerv-os (plur. acc.),nerv-os, bov-es. Ezekben és sok másban a szóvégi kopás idővel nemcsak a ragot, hanem a r hangot is eltüntette és a franczia nyelv régibb korában az írás is elhagyta: vers, niers, bués. Ellenben az egyes számú cerv-iun, nerv-um alakban, a hol a tőre más hangú rag következett mint a többesben, a kopás nem terjedt ki a tőre is. Mindez a természetes átalakúlás eredménye volt. A XIII. és a XIV. században úgy az egyes, mint a többes számban a tárgyeset kiszorította az alanyesetet s mind a két szerepet az eddigi tárgyeset vette át. Azóta tehát nincs a franczia nyelvben névragozás. Ezen átalakúlás folytán az s betűt tekintették és tekinthették is úgy, mint a többes szám egyedüli jelét és akkor természetesen érthetetlenné lettek az oly alakok, hol ezen az s-en ‘kívül egyéb különbség is volt egyes és többes szám közt, Ezeket a különbségeket a nyelv el akarta enyészhetni s mintha elfelejtette volna, hogy e különbség eltérő
