Állami főreáliskola, Debrecen, 1901
szók mellett a fort és gran(d) e nélkül áll; az utóbbiban az ejtéshez alkalmazkodva, niég a (/ is elmaradt. 17. A himnemű alak változásai. Sok melléknév himnemű alakjában az -e hangzónak mint szóvégi támasztónak a hiánya többféle átala- kúlást és kopást eredményezett. A latin spissa (sűrű) franczia utódja a nőnemű: épaisse; a hímnemben, a hol az -e nem védte meg az -ss hangot, ez elnémult s ma csak egy s-szel írjuk : épais. Epúgy lasse fáradt, belle szép, íausse hamis, muette néma, melléknevek hímnemében az -e hiánya folytán a szó végi mássalhangzó elnémult az ejtésben s így az írás sem tartotta meg a kettős betűt: las, bel, fans később faux, nmet. Ha tehát ma azt mondjuk, hogy az ilyen melléknevek a nőnemben a mássalhangzót megkettőztetik, ez a nyelvtanulás szempontjából helyes, de történetileg tekintve a dolgot, meg kellene fordítani s azt mondani, hogy a nőnem kettős mássalhangzója a. hímnemben egyszerűvé válik, az ejtésben pedig egészen elmarad. Ugyancsak megkopott a himnemű alakja favorité (kedvelt) és c-oite (csendes) mellékneveknek: favori, coi. Továbbápaysand (paraszt) régi alakú melléknévből az orrhangu ejtés folytán a d teljesen kimaradt az írásból is. Idővel a nőnemű paysande alakot is a hímnemhez egyenlítették s elhagyták a szóvégi d-t, pedig a nőnemben hangzott, s csonkult nőnemű alak képződött: paysanne, mely bonne mintájára megkettőztette az n-et; a teljesebb alakot ma is mutatja még: paysan- daille paraszttömeg. Az ugyanily formájú romand romande mellett, mely még ma is meg van, létrejött a d nélküli alak is: román románé; de a két alak különböző használatú: la Suisse romande Svájcznakfranczia nyelvű részei, de: les langues romanes a román nyelvek, le style roman a román stílus. Nem kopással, de hangtani változással van dolgunk a -ve végű mellékneveknél; neuve új, vive élénk, himnemű alakjában, minthogy a nyelv a szó végén lágy hangot nem szeret ejteni, a megfelelő kemény tehát /* lépett a v helyébe: neuf, vif az ejtésben és írásban. 18. A nőnemű alak változásai. Ezzel szemben a himnemű alak mutatja a történeti fejlődést, s a nőnemben történt változás némely -on, -en, -an végűeknél ; bon, moyen (középső), paysan (paraszt) hím- neműek mellett bonne, moyenne, paysanne (parasztasszony) nőnemű alakokban a mássalhangzó kettőztetése későbbi eredetű. Itt tehát a nyelvtan szabálya megfelel a történet i fejlődésnek. Ép úgy eredetibb a hímnemű alak a -c végű mellékneveknél, pl. sec száraz, franc szabad, melyeknél a k hang a nőnemjelző -e hatása alatt s-sé változott (az írásban : eh): séche, tranche. Olyan melléknév is van szép számmal, a hol a két alak jó ideig meg volt egymás mellett, de később az egyik eltűnt a használatból.
