Állami főreáliskola, Debrecen, 1901
19 azonban itt is elhagyta; pl. De(s)moulins, De(s)cart(es), Davou(st), Prévo(st), Rouget de 1' l(s)le, Snre(s)nes, Vo(s)g(es); a vogéz hegység neve. Ennek magyar, illetve német neve, melyből a magyar alak is került, érdekes példája annak, mily oktalan alakot teremthet sokszor a tudatlanság. A latin Vosegns névből, melynek első szótagján van a hangsúly, szabályszerűen lett a franczia Vosges, mintán a hangsúlyos o után álló rövid é-nek ki kellett esnie; a kiejtése végűi : vózs lett s ma is az. A német földrajzíró azonban a franczia Írott alakhoz, melyet egyes számnak vett, hozzátette a német többes jelét: -en, úgy okoskodván, hogy ez nem hegy, hanem hegység, tehát többes számú alak kell ; így született a franczia szónak francziátlan olvasásával: a német Wogesen, ahol külön franczia és külön német többes rag van s a franczia néma szótag főhangsúlyos lett. A magyar név ennek egyszerű átvétele a német többes rag elhagyásávsl. A felsorolt példákban a beszédnek azt a törekvését látjuk, hogy a mássalhangzók torlódását lehetőleg kikerülni vagy legalább ritkítani akarja. Ennek a törekvésnek az eredménye az is, hogy nemcsak két különböző mássalhangzóból csinált sok helyen egyet, hanem kettőzött mássalhangzót is igen gyakran egyszerű gyanánt ejt, habár az Írás megkettőzteti. így pl.: térré, guerre úgy ejtendő, mintha tere guére volna írva. Épenúgy nem nyújtandó sok helyen egyéb mássalhangzók kettőzése sem és az előző magánhangzó hosszú marad: pásser, eásser, Jeánne, Marianne, flamme, grosse (gros fém.), fosse árok stb. Csak mourir meghalni, courir futni, acquérir megszerezni s ezek származékai, a futurben és conditionnelben, ahol az r megkettőződik, az ejtésben is hallatják ezt a kettőzést: je mourrai, ils acquerraient. 10. Tővégi mássalhangzók a ragok és képzők előtt. Jourjour-n-al. A szó végén már a franczia nyelv kialakúlása előtt oly mélyreható változások történtek, hogy ezeknek részletezése nem ide. való. A szó végi s a latin közbeszédben már a Kr. előtti I. században sem hangzottt, Ha a szóvégi magánhangzó eltűnésével két mássalhangzó maradt a szó végén, mintegy támasz nélkül, ezek egyike csakhamar szintén elesett. Itt a szóképzés különböző esetei igen érdekes, párhuzamos példákat mutatnak. Enfer (pokol) főnévi alak mellett a melléknév: infer-n-al, jour mellett van: jour-n-al, jour-n-ellement, jour-n-ée; le ver (a féreg) és ver-m-ineux férges, ver-mi-celle vékony metélt; cor kürt mellett cor-n-er az ige. aztán cor-n-et kis kürt, cor-n-u szarvas; hiver tél, hiver-n-al hiver-n-er hiver-n-age. Ezeknek a csoportoknak első szava mindenütt r-re végződik, a továbbképzésben pedig n vagy m tűnik elő a képző előtt; ez az m n nem tartozik a képzőhöz, hanem magához a tőhöz. Azokban az alakokban ugyanis, ahol a két mássalhangzó után magánhangzó következett, ez a magánhangzó megőrizte a két mássalhangzót a pusztúlástól; úgy maradt meg: journal stb. Ahol azonban a két mássalhangzó a szó végén volt, vagy mássalhangzós rag jött utánok, ott a második mássalhangzó először elnémult az ejtésben, később az írás 2*
