Állami főreáliskola, Debrecen, 1899
8 az országgyűlésen, az elvitázhatatlan, örök dicsősége két magyarnak, kik működésükben kölcsönösen kiegészítik egymást: az egyik hosszú időn át előkészíti a talajt, gondolkodóba ejti az elméket; a másik a kellő időben megérleli a fáradság gyümölcsét. Mondjam-e még ezek után, hogy e két férfiú Széchenyi és Kossuth? Miért volt szükséges és hazánk további fejlődésére nagy szerencse az uj alkotmány, azt megmutatták a következmények. A mi a király szentesítette törvényekben benne volt, arra mint szilárd alapra mindig vissza lehetett térni. S midőn a később ránk sötétedett nehéz korszak után nemzet és fejedelem kezdték egymást újra megérteni, a nemzet vissza is tért erre a szilárd alapra, míg azok az ügyek, melyek a 48-iki alkotmányba az idő rövid voltánál fogva bele nem kerülhettek, végtelen zavart és nehézséget okoztak. Két kérdés maradt elintézetlenül az uj országgyűlésre: a hadügy További fejle a pé n z(jgy végleges tisztázása. Meg volt a kilátás e kérdéseknek mények. mielőbbi megoldására is. A dolgok uj menete ugyanis csakhamar megindult. Miután a helytartó tanács és a kanczellária feloszlott, az uj kormány még áprilisban átvette az ország igazgatását. A képviselőválasztások megtörténtek. És hogy mennyire nem volt felforgató jellegű az uj alkotmány, legjobban mutatja az, hogy a feloszlott rendi országgyűlés tagjainak igen nagy részét a nemzet beválasztotta az uj képviselőházba, mintegy hálából a jogok kiterjesztéséért és abban a bizodalomban, hogy az ország sorsának intézése jó kezekbe van náluk letéve. Az uj országgyűlés Pesten már julius 4-én egybegyűlt és hozzálátott az elődjétől reámaradt feladatok megoldásához. Pótolta azt, a miről a 12 pont csodálatosképen megfeledkezett: részletesen intézkedett az általános és kötelező népoktatásról. — Továbbá elvállalta az államadósságoknak körülbelül egy harmadrészét: háromszáz millió forintot, nem mintha tartoznék vele, hanem csupán méltányosságból, még csak elszámolást sem kivánt az osztrák kormánytól az ország elköltött jövedelmeinek hovafordításáról. Mindezeket és a többi kérdéseket el lehetett volna intézni, legalább a magyar országgyűlés elintézte volna, ha időközben a dolgok oly fordulatot nem vesznek, hogy a haza megmentésének kérdése minden egyebet leszorított a napirendről. Ausztria -- ugy a bécsi udvar, mint a kormány — nem tudott belenyugodni a dolgok uj rendjébe ; mindakettő féltette eddigi befolyását Magyarország ügyeibe. Az osztrák kormány azért zudult fel, mert az április 11-iki törvények az ő hozzájárulása nélkül kerültek szentesítés alá s «az uralkodónak nem volt jogában az összes birodalom egy részének ily engedményeket adni.» Azt kívánta ez a kormány, állíttassák vissza a márczius 15-ike előtti állapot, mert addig zavartalan boldogságban éltek a birodalom népei. Az ellentétek mind nagyobb mérvet öltöttek, a délmagyarországi nemzetiségek lázadása is elmérgesítette a dolgot s végre a reakczió a királyt is hatalmába kerítette, ugy hogy a békés kiegyezés lehetetlenné vált. Hogy a bekövetkezett szabadságharczban az egész nemzet oly dicső egyetértéssel s oly önfeláldozással részt vett, annak magyarázatánál nem szabad figyelmen kivül hagyni az uj alkotmánynak máris nyilvánuló átalakító hatását. Ez az alkotmány nagyon megváltoztatta a nemzet érzületét; felemelte és képessé tette eszmékért való küzdelemre. Az egész nemzet belekerült a jogok élvezetébe s így e jogokat
