Állami főreáliskola, Debrecen, 1899
9 meg is akarta védeni. Ha a szabadelvű átalakulás előtt éri hazánkat a reakczto, nem vett volna részt az önvédelmi liarczban az egész nemzet. A nemzetre ezután bekövetkezett súlyos esztendők eme kezdetéről Az aikotmány m eg j. eji et t j t t emlékeznünk, ha azt nem akarjuk, hogy e mai ünnepé7pfnrrt 3 lyünket valaki őszinteség hiányával vádolja. .Mert a méltánytalanul szennemzettel / / > vedett bántalmakat önérzetes ember, önérzetes nemzet megbocsáthatja, — a magyar nemzet meg is bocsátotta, — de azokat elfeledni annyi volna, mint rést ütni a történelmi fejlődés folytonosságán, botorul elzárkózni a tanulságul önként kínálkozó események elől. Adjunk hálát a gondviselésnek, hogy őseink bölcsesége ama nagy napokban megteremtette azt az alapot, melyre a kölcsönös megértés idejében tovább lehetett építeni az alkotmány épületét. De egyszersmind becsüljük is meg őseink ez alkotását, mely miként Szent István alkotmánya több mint nyolcz századon át fentartója volt a magyar államnak, az idők szelleméhez simulva, átvette ezt a fentartó szerepet és ép oly biztos sarkköve ma a magyar szabadságnak, mint amaz volt a maga idejében. Ne féltsük ezt az alkotmányt, mert hisz az idők folyamán teljesen összeforrt az a magyar nemzet szervezetével, annak lényeges kiegészítő részét teszi. Alkotmányos szabadságunk nem felülről nyert ajándék, nem is kierőszakolt intézmény, hanem szerves fejlődés eredménye, a milyen a történelem tanúsága szerint csak az arra megérett népeknél található. Fejletlen, gyermekkorát élő népnek nincs, nem is lehet alkotmánya, szabadsága. Érett nemzet alkotmányát, szabadságát külső erőszakkal rövid időre el lehet ugyan nyomni, de az alkotmányosság levegőjében megerősödött szellemet annyira megváltoztatni nem lehet, hogy ezt a nemzettel összeforrt szabadságot félteni kelljen. Ennek a tudata ösztönözte a magyar nemzetet mindenkor ősi jogainak tiszteletben tartására és ápolására, ez öntött belé erőt a viszontagságok elviselésére, ez tápláljon bennünk is reményt a jövő iránt! Horvay Róbert.