Állami főreáliskola, Debrecen, 1899

4 A márcziusi mozgalmakban óriási elemi erő nyilvánult és ez az óriási erőnyilvánúlás — az akkori ifjúság dicsőségére — oly impozáns méltósággal s önmérsékléssel párosult, a milyenre példát a történelem hasonló mozgalmai között aligha találunk. A nagy napok vívmányait azonban állandósítani, 'törvényes formában a Jövőre nézve biztosítani kellett. Ez az országgyűlés feladata volt. És bátran mondhatjuk, hogy a mily nemes tűzzel fogott a munkához a nép s főleg a pesti ifjúság, ép oly önzetlen hazaszeretettel és áldozatkészséggel oldotta meg az országgyűlés is a reá váró nagy feladatot. Az országgyűlés 1847. november hóban összeült pozsonyi országgyűlés legfonmükfidése. tosabb eseményei, hacsak futólag tekintünk is végig működésén, kétAz 1848-ikl alkot- ségkivül azok, melyek már határozott és tagadhatatlan összefüggésben mány létrejötte, vannak a márcziusi forrongás tényeivel. Márczius 15-én Pest megmutatta, hogy természetszerűleg az ország középpontjának és fővárosának kell tekinteni, s hogy a nemzet sorsa onnan intéződik. Ezentúl bizonyos párhuzamban folynak a dolgok Pesten és Pozsonyban; sőt mondhatni, a pozsonyi országgyűlés némileg féltékenykedik is a fővárosra. Az utczai mozgalmaktól különösen tartottak. Batthyány Lajos kinevezett miniszterelnök, a ki kezdetben az egész minisztériumot képviselte, szükségesnek is tartotta figyelmeztetni az összes törvényhatóságokat és főleg Pest városát, hogy az országgyűlés működését ne zavarják és ne engedjék befolyásoltatni. Azonban e figyelmeztetésre nem volt szükség. Mert miután a budai helytartótanács márczius 15-én délután a 1 2 pontot elfogadta, a rend és közbiztonság fentartására megalakult a közcsendi bizottmány, s miután a háromezernyi polgárőrség hűséget esküdött a hazának, a királynak és az alkotmánynak és a katonai kincstártól fegyvereket is kapott, z főváros megnyugodott. Az ügyek ilyetén fejlődését valóban nagy szerencsének kell tartanunk, mert az országgyűlés ezután hozott határozatainak annál nagyobb a súlyok, annál hívebben fejezik ki nem a többség, hanem az összesség nézeteit, minél kevésbbé kellett az utczai forrongások befolyásától tartania és annak engednie. Az országgyűlés feladata nem volt könnyű. A mint Pozsony területileg közel fekszik Bécshez, ugy az ottani országgyűlésnek is kétfelé kellett figyelni és két tényezővel számolni: egyrészt a pesti események okvetlenül hatással voltak a tárgyalások további menetére és az országgyűlés nem helyezhette magát ellentétbe a nemzet kívánságaival, hacsak nem akarta koczkára tenni az imént békés uton szerzett eredményeket; másrészt azonban nem téveszthette szem elől a fejlődés összefüggő és törvényszerű menetét, nem akart ugrást tenni, főleg oly ugrást nem, mely az udvarral való jó viszonyt veszélyeztette volna. Mind a két irányban voltak aggodalmak. Ha nem veszik figyelembe a nemzet kívánságait, akkor elvesztik annak bizalmát és az esetleg újra kezdődő utczai mozgalomnak nagy baj lehet a következménye. Az óvatosabbak pedig, kik nem voltak barátai az elhamarkodásnak, köztük főleg Széchényi, már régebben valósággal rettegtek attól, hogy Kossuth és a radikálisok izgatásai forrongásba hozzák a népet a nemesség ellen, felidézik a polgárháborút, a mi Ausztriának kész alkalom a beavatkozásra. Szerencsére ez aggodalmak nem valósultak. A törvényhozás a még rendelkezésre álló rövid idő alatt becsületesen megoldotta feladatát. Márczius 18-án elfogadta a jobbágyság megszüntetését és a közös teherviselést kimondó törvényjavaslatot;