Állami főreáliskola, Debrecen, 1896

\ 9 rendszer már nem felel meg a haladó kor követelményeinek snem a társadalom valamennyi rétegében mutatkozó közoktatási igényeknek. 1 De nemcsak a protestánsok érazték a polgári művelt osztály képzésére alkalmas középiskolák szükségességét, hanem mondhatjuk, hogy érezte általában véve az egész nemzet minden olyan tagja, a ki a nyugoti nemzeteknek, különösen pedig a porosz népnek, azon korban már nagyon fejlett közoktatás ügyét és ennek az emiitett nép közgazdasági életére gyakorolt nagy hatását ösmerték. A Széchényi által megindított vita után elég számosan voltak olyanok, kik látták, hogy mennyi természetes, de kimüveletlen erő rejlik a magyar fajban. Ekkor már számosan hitték, hogy csak az erőket kell felismerni és kiképezni és a magyar nép méltán helyet foglalhat a müveit nyugoti népek sorában. Ilv felfogás és meggyőződés hatása alatt kezdődtek meg és fejlődtek jelentékenyekké a viták az 1832—36, 1839—40 és 1843—44. évi országgyűléseken, midőn a nemzet alsóbb és közép rétegeinek kiképzésére szolgáló népiskoláztatás javítása ügyében, továbbá a tervezett tanítóképzők felállítása és a szakszerű tudományos képzettség terjesztésére, az anyagi jólét fokozására iparos- és reáliskolák és a műegyetem alapítását tervező javuslatok érdekében többen felszólaltak. 2 Midőn a kormány v. maga felfogásától el nem állott, és a törvényjavaslat félretétetett. — amennyire az akkori viszonyok közt lehetséges volt, — a nemzet többsége a kormány eljárását éles bírálat alá vette. Egyik legérdekesebb kifakadás a Deák Ferenczé, melyet, mint a közhangulat legjellemzőbb kifejezését, érdemes lesz kivonatosan ide iktatni: „Sajnos tapasztalatnak keserű oktatása — így kezdi az 1832—36. évi országgyűlésről irt követi jelentésében — mélyen meggyőzte nemzetünk képviselőit, hogy a népnevelésnek és közművelődésnek ügyében munkátlanul vesztegelni oly vétkes mulasztás, mely századokon keresztül gátat vet a nemzet erkölcsi és polgári kifejlődésének. Hogy tehát részben is legalább elkészítve legyen az első lépés, elhatározták az ország rendei, hogy országos választmány neveztessék ki, mely a jövő országgyűlésig minden körülményeket megvizsgálva, tervet és kimerítő véleményt készítsen : 1. arról, hol és mily módon kellene felállítani egy oly intézetet, melyben közköltségen tanítók és iskolamesterek formáltassanak, kik a nemzeti nyelvet értelmesen tanítsák és a népnek zsenge magzatait a közvárakozásnak jobban megfelelőleg neveljék; 1 Az összes pályamüvek, a Szőnyi-ó kivételével, a ki külön maga nyomatta ki, két vastag kötetben, 1843-ban jelentek meg nyomtatásban ily czim alatt: A Pesten felállítandó protestáns főiskola tanítási rendét tervező pályamunkák, a dunamelléki helv. hitv. egyházkerület közgyűlése által 1841. julius 1-én kitűzött jutalomkérdésre, Kecskemét. 1843. Nyom. Sziládi Károly. Nem tartom szükségesnek a reál- és polgári-iskolák felállításának szükségét fejtegető részletekből idézni. A ki az ügy iránt érdeklődik, a müvet magát át lapozgathatja. — Itt be kell ismernem, hogy a Szőnyi Pál müvét, melyet átdolgozás után adott ki, magam nem olvastam. Az 1836 37. és 1843 — 46. évi országgyűlések naplói és irományai.