Állami főreáliskola, Debrecen, 1896

6 mét világosan fel lehet ismerni azon változásokban, melyeket a legelőkelőbb magyar protestáns gymnasiumok rendszerén és tantervein időnként az egyes fenntartó egyházkerületek közgyűléseinek határozatai alapján eszközöltek. Időről-időre de elég gyakran nyilvánul azon kívánság, hogy a bámulatos gyorsasággal fejlődő mennyiségtan és természettudományok a közoktatás rendszerében nagyobb figyelemre érdemesek, s liogy ezeket az emberi társadalomra, de különösen a népek gazdasági életének átalakítására gyakorolt üdvös hatásuk miatt az alsóbb iskolákban is kell tanítani. Különösen a szabadság és az önrendelkezés tudatában növekedett protes" táns tanférfiak, egyházi és világi előkelőségek közül, most ez, majd amaz szólal fel és ad világos és határozott kifejezést azon nézetének, hogy ugy az alsóbb, mint a magasabb képzettségre törekvő ifjú nemzedék tanításában és nevelésében a humán tárgyak mellett, meg kell adni az őket méltán megillető helyet a reáltudományoknak is; sőt 1830. és 1840. körül számosan vannak olyanok is, kik a közművelődés uj irányának és a gazdasági élet fejlesztésének érdekében, polgári, iparos és reáliskolák felállítását is erősen sürgetik. A többek között Debreczenben egyházkerületi helyettes főgondnoki állásába történt beiktatása alkalmával már az 1840. évben szükségeseknek nyilvánította a polgári és ipariskolákat a magas műveltségű báró Vay Miklós, a ki — ugy látszik — már anyjától örökölte, vagy legalább tanulta el a modern nevelés iránt érzett kiváló érzéket és nagy hajlandóságot Székfoglaló beszédében kifejti, hogy a tanítás és nevelés az, mire az ember természeti joga szerint számot tart. Ezen alapul az iskolák szükséges volta a társaságban. Az emberek ezen elidegenithetlen jogát a polgári társaság igazgatói, a világi hatalmak, méltó tekintetbe vévén, a nevelést az állam legfontosabb dolgai közé számlálták. A mi más nemzeteknél a legfelsőbb igazgatásra (az államra) tartozik, az hazánkban a protestáns feiekezetre nézve az egyházi főkormánynak adatott át, természetesen a legszigorúbb felelősség terhe alatt. — Ily világos köteleztetés erejénél fogva — fejti tovább a gondolatmenetet — méltán megkívánja az igazgatás, hogy egyházkormányunk intézkedései oda irányoztassanak, hogy a felekezetünkhöz tartozó minden polgártársaink az egyházi kerületben sorsukhoz, helyzetükhöz és velük született tehetségeikhez képest, a vallásos és erkölcsi, szellemi és anyagi ki formáitatásban kellő mértékben részesülvén, elégséges készülettel léphessenek a polgári életbe.« — Felemlíti aztán hogy vannak polgári és szorgalom-iskolák, mely utóbbi nevezéssel az ipariskolákat (scholae industriales) akarja megnevezni A polgáriskolákról azt mondja, hogy ezek maguk is tudományos intézetek, de azért nem a tudományok művelését, nem is az azok által való kiműveltetést, hanem a polgári közéletre való előkészíttetést czélozzák. Ezért megkívánható, hogy azokban a tanitásbeli előadás egyszerű, világos, a köznép értelméhez szabott, és — a mi itt fődolog — kimerítő legyen annak meghatározásában, mi módon alkalmaztathatnak az ösmeretek az életben; más részről a tanítás tárgyai különfélék, és oly előrelá-