Állami főreáliskola, Debrecen, 1893

8 Níebuhrtól, majd a negyedik osztályban az ókori történet tanításával párhuzamban : válogatott darabok görög és római történetírók jeles fordításaiból, azonfelül elbeszélések a német mondakörből. Leiró és tanító darabok, melyek a történetiekkel kapcsolatban állanak, kiegészíthetik a prózai olvasmány körét," Ez utasitásokban sok helyes figyelmeztetést találunk. Az olvasmányoknak tartalmilag érdekeseknek s a nyelv szempontjából kifogástalanoknak is kell lenniök, akkor sikerrel használhatjuk fel őket az illető idegen nyelv megtanulására. Csakhogy az idegen nyelv tanításának még egy más czélja is van. Ha már éveken át foglalkozunk egy idegen nép nyelvével, arra kell törekednünk, hogy megismerjük magát az illető népet is. Mind a gimnáziumi, mind a reáliskolai tanterv csak is az illető idegen nép irodalmával akarja megismertetni a tanulót. Evvel azonban nem elégedhetünk meg. Ha németül és francziául tanítjuk a gyermeket, ismerje is meg a német és a franczia népet, mutassuk be neki e két nagy nemzet életmódját, történetét, mai államszervezetét és intézményeit. Azért tanítjuk őt németül és francziául, hogy tudjon ezeken a nyelveken beszólni, s érintkezhessen németekkel és francziákkal. Ha a nyelvi nehézséget elhárítjuk az útjából, tegyünk meg mindent, hogy képes legyen a tárgyi nehézségeket is legyőzni. Az idegen nyelvi oktatásnak czélja tehát több legyen, mint a mit tanterveink kívánnak; ne csak az irodalmi müvek megértése s egy magyar szövegnek németre fordítása legyen a czél, hanem a megtanulandó idegen nyelvnek élő szóbeli használatán kívül, követeljük még meg az illető nép mai viszonyainak és történetének ismeretét is. Evvel nem terheljük a tanulót nj nehézséggel, mert mindezen ismeretet könnyen megszerezheti magából az olvasmányokból, ügy kell összeállítani a feldolgozandó olvasmányokat a tanitás megkezdésétől egészen befejezéséig, hogy általuk fokozatosan megismerkedhessék a tanuló egyrészt az illelő idegen nép íróival és legkiválóbb irodalmi müveivel, másrészt életmódjával és intézményeivel. Nem szabad az idegen nyelv tanításának a többi szaktárgyak szolgálatába szegődni. A reáliskolai utasítás természetrajzi és történelmi olvasmányokat is kíván, pedig elég, ha csak magyarul tanítjuk a természetrajzot és az egyetemes történelmet. A gimnáziumi utasítás pedig majdnem egészen klasszikus tárgyak szolgálatára utasítja a német nyelvet is. Nem akarom kicsinyleni a latin ós görög mondák és történeti elbeszélések pedagógiai fontosságát, költői és irodalmi értéküket, csakhogy elégnek tartom, ha a magyar és a latin tanításban foglalkozunk velők. Mily unalmas lehet a tanulóra, ha ugyanazon olvasmánynyal kezdi a német nyelv tanulását, a milyet már magyarul és latinul olvasott. A reáliskolában pedig éppen semmi helye az ó-görög mondák tárgyalásának német nyelven. Igaz, hogy a reáliskolai tanulónak is meg kell ismerkednie a klasszikus ó-kor elbeszéléseivel, ez azonban kellőkép megtörténhetik a magyar nyelvi tanitás folyamán. Helyesen tiltakozik a reáliskolai utasítás az ellen, hogy magyar tárgyú olvasmányok használtassanak a német nyelv tanítása alkalmával. Ez nemcsak első sorban, hanem kizárólag a magyar oktatás feladata. Hunyadiról és Zrínyi-