Állami főreáliskola, Debrecen, 1893

4 az illető nyelv szerkezetét, úgy hogy bármikor használhassa gondolatainak kifejezésére. A nyelvtanításnak legegyszerűbb módja az volna, ha az idegen nyelvet is ugy tanulná meg a tanuló, mint az anyanyelvét, t i. folytonos utánzás által. Addig beszéljünk vele az illető nyelven, a mig megérti szavainkat, majd ő maga is megpróbálkozik vele, hogy a maga gondolatait, azon a nyelven fejezze ki, előbb tökéletlenül, majd mind tökéletesebben. A tanításnak ezt a módját azonban az iskolában, tömeges tanításnál nem lehet alkalmazni. Itt nincs annyi időnk s nem foglalkozhatunk egy-egy tanulóval annyi ideig, hogy a nyelv anyagának és szerkezetének öntudatlan elsajátítására számíthatnánk. Siettetnünk kell a haladást, s ezért az olvasmányokban kész és folyton használható nyelvanyagot nyujtunk a tanulónak, másrészt a nyelvtan a nyelv szerkezetének könnyebb és gyorsabb elsajátítását fogja elősegíteni. Különben is építenünk kell az iskolában arra a nyelvtani előismeretre, a mit a tanuló az anyanyelvi oktatásban már szerzett. Minthogy a nyelvtanitásnak igazi czélja csakis az élő nyelv könnyű használata lehet, először is a nyelv anyagát kell a tanulónak megszereznie. Az olvasandó és fordítandó szöveg szolgál legjobb eszközül a szavak és szólások megszerzésére; másrészt a nyelvtani alakok megértése és begyakorlása szintén csak az átdolgozott olvasmányok segítségével történhetik. Ily módon az olvasmány válik a nyelvtanítás középpontjává; s a reformnak ép legfontosabb része az olvasmányok megválogatása és felhasználása. Ezúttal nem is akarom a modern nyelvek tanításának módszerét a maga egészében tárgyalni, hanem csak arról a szerepről akarok szólani, melyet a fordítás alapjául szolgáló olvasmány ebben a módszerben elfoglal. Főleg két fontos kérdést kell tisztáznunk : milyen legyen az az olvasmány, melyet az illető idegen nyelv megismertetésére felhasználunk ; s milyen módon dolgozzuk fel az olvasmányokat a tanítás czéljairaV II. A gramatizáló módszernek a nyelv megtanulására szolgáló egyik legfontosabb eszköze a fordítás. Az előre megismertetett szabály begyakorlására szolgálnak a külön ebből a czélból gyártott példamondatok, és pedig ugy, hogy a tanulónak előbb az idegen nyelvből a maga anyanyelvére, azután viszont anyanyelvéből az illető idegen nyelvre kell fordítania Ez a gépies munka talán alkalmas arra, hogy a gyakori ismétlés által a szabályokat bevéssük a tanuló emlékezetébe; eszébe is jut, ha kérdezzük, s el is tud mondani rögtön egy-két példamondatot. De ha csak a legegyszerűbb gondolatát kell az idegen nyelven kifejeznie, tájékozatlanul áll s nem képes egy egyszerű mondatot megalkotni a már ismert szavakból. Az Ollendorff-féle eléggé elterjedt módszer minél több mondatot fordíttat; néha egy egyszerű szabályra két-három oldalnyi fordítás következik. De van-e haszna az ilyen tanulásnak? A. példamondatok tartalmatlanok, üresek s ép ezért unalmasak, sőt igen gyakran nevetségesek is. Már pedig nincs nagyobb ellensége a tanítás sikerének, mint az unalmas és nevetséges. Idegen nyelvet