Állami főreáliskola, Debrecen, 1891

I. Az iskola-orvosi intézményről. Irta Dr. Bruckner Ernö. Az emberi társadalomnak minden alkotása változásnak van alávetve. A haladó idő, a fejlődő emberiség a kor kívánalmaihoz képest átidoinit minden közintézményt, s e törvény alól nem képez kivételt társadalmi intézményeink legkiválóbbja — az iskola sem. Sőt az iskolák nemcsak a tannlmányrendszer, hanem az egészségügy szempontjából is átalakuláson mennek át időszakonként. Más volt a classicus kor iskolája az egészség tekintetéből is és más a középkoré; mig amaz, egyenlő mértékben fejlesztette a testet és szellemet, ez csupán elmebeli képességek gazdagítására törekedett. Óriási különbség van az ujabb kor fényes palotáju iskolái és a néhány század előtti nyirkos, sötét zugok között, melyek a tanítás ügyét szolgálták. A fejlődésnek ismét egy más stádiumát jelzi a legújabb kornak felfogása, mely az iskolák egészségügyét elsőrendű társadalmi kérdésnek tekinti Ismeretes, hogy mennyire általánossá vált napjainkban az óhaj, hogy az iskola, ne csak okos embereket, hanem egészséges polgárokat is neveljen a nemzetnek. Es ez az óhajtás annál indokoltabb, mert a tanuló ifjúság összeségén tett tapasztalatok, valamint a katonasorozások kedvezőtlen adatai, nagyon világosan bizonyítják, hogy itjuságunk az iskolázás évei alatt, testi erőben keveset gyarapodik, épségben nem ritkán vészit. Nem tekinthetjük vigasznak azt sem, hogy ezen állapot épen ugy megvan Németországban, Francziaországban és bizonyosan más országokban is, mint hazánkban. Szokássá vált, a tanulók hiányos testi fejlődéséért egyenesen az iskolákat vádolni. Mondják sokan, hogy a gyermek az iskolában elsatnyul. Pedig ez az állítás igazságtalan, mert a gyermek, az esetek többségében, satnyán jön már az iskolába; sok mulasztás, sok hiba történik testi nevelésében, még mielőtt az iskolázást megkezdi. 1*