Állami főreáliskola, Debrecen, 1890

6 nem igen gondolt, hogy iskolájának ügyeit az államkormány segítségével rendezhesse. Erre az állami háztartás zilált pénzügyi viszonyai miatt nem is igen lehetett valami biztató kilátás. Ezért tehát az 1875. évtől kezdve egész 1884-ig a város minden olyan lépéstől tartózkodott, melyek az iskola ügyeinek íendezésére vezethettek volna; csupán annyit tett, a mennyi az iskola fenmaradásához nélkülözhetetlenül szükséges volt. Az iskola egészen 1889-ig öt osztályú maradt és elhagyatott árvaként, hajléktalanul szorongott az evang. ref. főiskola roppant épületének egyik kis szögletében. Időközben (1886. szept. óta) egy része még onnan is kiszorult és három felsőbb osztálya, iskolának egészen alkalmatlan bérházban kénytelen nyomorogni. A tanulókat és tanárokat egyiránt biztatta ugyan az a remény, hogy az iskola ügyeit a város rövid idő alatt rendezni fogja; a reményt az 1883. évi törvényhozás eredménye is jelentékenyen fokozta ugyan: azonban 1883-tól mégis egészen mostanáig kellett várnunk. Reményünk csak most kezd teljesedésbe menni. Azon gondolat, hogy a város a reáliskola ügyeit a saját költségén nem tudja egészen rendbe hozni, hanem erre az államkormány segítségét is igénybe kell vennie, nem 1883-ban keletkezett először. Ilyenféle nézetet a város lakosai közül már 1879. körül is számosan vallottak. Ekkortájban már az elöljáróság is hajlandó lett volna az iskola elhelyezéséről a maga költségén gondoskodni, magát az iskolát pedig a minisztérium rendelkezése alá adni, ha ez azt elfogadni, átvenni és főreáliskolává átalakítani hajlandó lett volna. Erre azonban az állam pénzügyi viszonyai nem sok kilátást nyújtottak. Az államosítás kérdése egész határozott alakban csak 1883 óta Gelenczei Pál halála után kezdett nyilvánulni. Gelenczei halála után 1883. évi novemberben a reáliskola felügyelő bizottsága Fazekas Sándort bizta meg az igazgatói teendők végezésével, a ki csak egy évvel előbb, a helybeli kereskedelmi akadémiai tanári állomásából lépett át a reáliskolához. Az igazgatói megbízás eleinte csak ideiglenes volt s több mint négy éven át, vagyis 1887-ig folytonosan, csak évről-évre szólott. Ezen körülmény nem riasztotta vissza az uj igazgatót azon merész tervtől, hogy a tanintézet ügyeit a városi hatóságnak saját erején, vagy ha ez nem volna lehetséges, a minisztérium anyagi támogatásával rendezni, s a tanintézetet főreáliskolává