Állami főreáliskola, Debrecen, 1890
7 kiegészíteni megkísértse. Előbb azonban alkalomra kellett várni, hogy az ösmert nehézségekkel annál jobban meg lehessen küzdeni; mert a tervezett kiegészítés nem ment olyan könnyen, mint a hogyan eleintén hittük. A reáliskolának itt Debreczenben 1875-től 1883-ig nem valami sok barátja, hanem annál több ellensége volt. És a mi különösen feltűnő, ellenségei leginkább a városnak művelt, iskolázott lakossága közül épen azon osztályból kerültek ki, a mely 1873-ban a gazdálkodó és iparos lakosság kivánata ellenére vitte keresztül a reáliskola felállítását. A terv kiviteléhez tehát csak óvatosan lehetett hozzá kezdeni. Először élőszóval, egyes, csak ugy véletlenül odavetett észrevételek alakjában kellett a czélhoz vezető utat egyengetni. A más véleménvüeket nem volt könnyű megnyerni, vagy legalább elhallgattatni. A kételkedés vagy a határozott ellenszenv hangjai még később is, egészen a mai napig, ugyancsak erősen hallatszottak. Mihelyt az utat valamennyire megtörni sikerült, s a mint a hangulat egy kissé kedvezni látszott: az iskola uj igazgatója azonnal megtette az első lépéseket a szándék megvalósítására. Erre az 188 4/ 5. év kezdete elég alkalmas időpontnak látszott. A beirt tanulók száma ezen év elején a mult évihez hasonlítva tetemesen (19 százalékkal) emelkedett. De különösen biztató volt azon körülmény, hogy az első osztályba 54 tanuló, vagyis 86 százalékkal több iratta be magát mint a mennyi ezen osztályban az előbbi 188 3/ 4. iskolai évben volt. Az igazgató nem mulasztotta el felhasználni ezen kedvező körülményt. Az 1884. évi november 1-én kelt jelentésében, melylyel az uj iskolai év kezdetén eszközölt beírások eredményéről ad számot a felügyelő bizottságnak, egész határozottan kimondja azon meggyőződését, hogy a közönségnek folytonosan fokozódó érdeklődése után Ítélve, a jövő (188%.) iskolai évben a tanulók száma alkalmasint 140, vagy még 150-re is felfog emelkedni, különösen ha a következő iskolai évben a hatodik osztályt is meglehetne nyitni. Ennek kijelentése után — az igazgató ezen jelentésében — részletesen fejtegette azon kedvezőtlen helyzetet, melyben a városi reáliskola abban az időben szenvedett; különösen felhívta a bizottság figyelmét azon körülményre, mely szerint mindaddig, mig a reáliskola csonkaintézet marad, csupán azon szülők adják fiaikat ezen tanintézetbe, a kik már előre felteszik magukban, hogy csak addig járatják gyermekeiket
