Állami főreáliskola, Debrecen, 1887

32 a mely a reális nevele's irányelveinek terjesztésére bizonyára szintén jelentékeny hatást gyakorolt. A magyar iskoláztatás hiányossága nemcsak abból állott, hogy a tanterv nagyon egyoldalú volt s csak formális képzést njujtott; hanem szintén nagy baj volt az is, hogy még az ösmeretek közlésében, a tanításnál követett módszeres eljárás ellen is több kifogást lehetett emelni. A tanárok az ösmeretek közlésével a tanulóknak nem az itélő tehetségét és gondolkozását, hanem sokkal inkább, sőt majdnem kizárólag csak az emlékező tehetségét vették igénybe. A kellő tankönyvek hiányában a tanárok a tantárgyakat kéziratból tanították, a legtöbbször magán az iskolai tanításra szánt órán a tanulókkal a tanteremben dictálás után íratták le. A tanitás maga az ily czélból teljesített Íráson kívül alig állott egyébből, mint az így leirt és megtanult leczkéknek kikérdezéséből, latin szók és példák betanulásából, vagy egy-egy remekiró müvének fordításából, melynek végzésénél szintén csak a megértés könnyítésére szolgáltak a magyarázatok, s nem az ókori életviszonyok ösmertetésére Egyes költök verseiből minél többnek megtanultatása elengedhetetlen kellék gyanánt tekintetett, sőt még a prózaírók müvei is részesültek hasonló megtiszteltetésekben. A költők müveiből a tetszetősebb helyet, a prózairóktól pedig az általános igazságokat tartalmazó nagyhangzásu mondatokat a tanulókkal kiválogattatták s azokat szintén betanultatták. Némelykor maguk a tanárok gyűjtöttek össze és adtak ki ily velős vagy bölcs mondásokat, s azoknak az emlékezetbe vésését a tanulóknak szintén kötelességükké tették. Hogy e hiányokat és ferdeségeket már akkor is sokan ismerték és megszüntetni ohajtották, azon kételkedni alig lehet. A XVIII. század első feléből ugyan nem valami sok példát tudnánk ennek bizonyitgatására felhozni. A közvéleménynek nyilvánulására abban az időben még nagyon kevés alkalom nyilt. Hírlapjaink, vagy folyóirataink későbben, csak a század második felében keletke/tek, s akkor is jó darab ideig az előleges könyvvizsgálat nyomása alatt nyögvén, a hadi és egyéb, nagyobbára csekély értékű tudósítások közlésére szorítkoztak. Oly felszólalásoknak, melyek a létező állapotok változtatását vagy bírálatát, s esetleg javításokat hoztak volna javaslatba, a szerkesztők, még ha kaptak volna is ily közleményeket, még jó sokáig nem engedhettek tért. Az állami életnek, vagy műveltségi állapotoknak bírálatát tartalmazó, vagy ezeknek előmozdítására c- élzó iratokat itthon még önálló füzetekben sem lehetett sajtó utján közrebocsátani, a külföldön nyomatott, vagy ott kiadott müvek behozatala pedig szintén sok bajjal s az érdeklődők szabadságának koczkáztatásával járt Ez az oka, hogy ebből a korból a közvéleményről nem sok adat áll rendelkezésünkre, vagy legalább most még nem annyi, a mennyire szükségünk volna, hogy annak megítélésében egészen biztosak lehetnénk. Ezen a hiányon némileg csak akkor lenne majd segítve, ha egyrészről a kor leg-