Állami főreáliskola, Debrecen, 1887

28 Magyarországon ez időben a véleménynek szabad kinyilatkoztatása nagy mértékű korlátozásnak volt alá vetve. A sajtószabadság nálunk még oly mértékben sem volt meg, mint a nyugoti nemzeteknél. Pedig a szellem szabad nyilvánulása előtt ott is számtalan akadály állott. Az oly szabadon gondolkodók, mint Voltaire, Rousseau, és az encyclopaedisták irataikban hirdetett elveikért, a legszenvedélyesebb megtámadtatásoknak, sőt még üldözéseknek is voltak kitéve még Francziaországban is. Még Montesquieu is, a saját hazájában tapasztalt visszásságok ellen nem egyenesen, hanem csak elburkoltan kelhetett ki s szólalhatott fel a „Perzsa Levelek" kiadása által. Hazánkban a censura nemcsak a vélemények szabad kimondását igyekezett elfojtani az által, hogy a kiadó műveket tlőleges bírálat alá vette, s a neki nem tetszőktől megtagadta a kinyomatási és közrebocsátási engedélyt, hanem útját akarta vágni még a szabad gondolkozásnak is az által, hogy a külföldi művek behozatalát a legszigorúbban ellenőrizni igyekezett, és súlyos büntetés terhe alatt megtiltotta az ártalmasnak itélt műveknek terjesztését; sőt az ilyeneknek még olvasását is oly vétségnek tekintette, melyért az olvasót még elitélni is szabad. Azonban a kornak általános uralkodó vélekedését elnyomni s szellemét lenyűgözni a kormány legnagyobb igyekezete mellett sem volt képes. Észrevétlenül és titkon belopódzott ez Magyarországba is. A külföldi utazásokból visszatért hazafiak, előkelőségek és tanulók egyiránt, elég utat s módot találtak arra, hogy még a legszigorúbban megtiltott műveket is betudják csempészni a határszéli vagy vámhivatali vizsgálat kijátszásával.

1) Az ekként becsempészett műveket aztán annál mohóbban olvasták, az ilyenek iránt érdeklődők. A XVIII. században, különösen pedig ennek második felében élt kiválóbb férfiaink, különösen periig a felkapottabb irók, egészen az ezen kor szellemének hatása alatt állottak. A franczia irók szelleme a kormány szigorú óvintézkedései daczára teljesen áthatotta azon korban élt Íróink nagy részének egész valóját. Nemcsak az irodalomban állottak a franczia irók hatása alatt, hanem még a kedvtelésben és a szórakozás eszközeinek megválasztásában is ugyanazon jelenséget látjuk nálunk nyilvánulni, a mit a franczia társadalomban és Íróknál. Báróczi Sándor például szépirodalmi működése mellett különös szenvedélylyel foglalkozott alchymiával, saz aranycsinálás mesterségének kutatásában oly annyira elmélyedt, hogy e szenvedélyének kielégithetése végett szabad idejét minden társaságtól egészen elvonultan magába zárkózva töltötte. Nem kincsszerzés végett, hanem a rejtett dolgok kitanulásának kedvéért foglalkozott vele oly nagy l) Ballagi Géza : A magyar politikai irodalom czimii művében a censura viszonyait igen érdekesen ösmertoti, s különösen egyik helyen (63. lap) nagyon érdekes esetet emlit fel.