Állami főreáliskola, Debrecen, 1887
19 eddig még nagyon kis mértékben méltattak, részletesebben megfigyeljék és felhasználják. Ha az arra hivatott szellemi munkásaink a mult század történelmi, különösen művelődés-töiténelmi adatait is összegyűjteni és hozzáférhetővé tenni megkezdik, s a kor történelmének megösmertetésében az aprólékosabb adatokat felhasználják, bizonyára kevésbbé szomorunnak fog látszani az a XVIII. század, mint a minőnek most ismerjük. I. Középiskoláink a XVIII. században. A XVIII. század első felében nem csupán nyugoti Európában, hanem nálunk Magyarországon is igen élénk mozgalom indult meg a közkormányzat átalakítására s a nemzet anyagi és szellemi erejének kifejlesztésére. Nálunk magyaroknál az ily irányban megindult tevékenységre még sokkal nagyobb szükség volt, mint bárhol másutt Európában. Külháboruk és belső pártküzdelmek, melyek a békés tovább fejlődést, akadályozzák, más országokban is voltak ugyan; de azért a nyugoteurópai államok anyagi és szellemi érdekeik előmozdítására mégis sokkal többet tehettek, mint mi magyarok. Magyarország a majdnem két századon át pusztító török hadjáratoktól és ezzel egyidejűleg a haza bensejében is duló pártküzdelmektől vagy az alkotmányosság védelmében folytatott forradalmak s szabadság-harczoktól csak a szatmári béke megkötése után szabadult meg egészen. Ama szomorú emlékezetű két század alatt a kormányzatnak átalakítására, a közigazgatási vagy az igazságszolgáltatási eljárásnak tökéletesítésére, továbbá az anyagi jólétnek gyarapítására vagy a szellemi élet fejlesztésére a kormány és nemzet egyiránt keveset gondolt, s a kedvezőtlen körülmények miatt, ha még akart volna is, érdekükben nagyon keveset tehetett. De az 1711. évtől kezdve, a mint az ország nemcsak a kültámadásoktól, hanem a belső nyugtalanságoktól is megszabadult, s a béke innen és onnan biztosítottnak látszott, a nemzet és kormány azonnal hozzákezdtek amaz újítások életbeléptetéséhez, melyek az ország aláhanyatlott erejének vis'zaszerezhetésére szükségeseknek látszottak. A hátramaradást legkorábban felismerték és legerősebben érezték a kormányzati, közigazgatási és igazságszolgáltatási ügyekben. A cselekvés szükségessége e téren elodázhatatlan volt. Nem lehet tehát csudálnunk, hogy az első félszázadban a törvényhozás egész működésében alig láttunk egyebet, mint az állami élet ezen ágára vonatkozó törvényezikkeket. Az ide tartozó törvényezikkek mellett nemcsak jelentőség, de mennyiség tekintetében is, elenyésző csekély számmal vannak olyanok, melyek más ügyekre, nevezetesen a közgazdasági, vagy közoktatási ügyekre vonatkozó intézkedéseket tartalmaznak. Pedig a rendezés szükségessége ezen téren is nagyon kívánatos lett volna már abban az időben. 2*
