Állami főreáliskola, Debrecen, 1887
20 Magyarországon a közoktatás a XVII. és XVIII. században nagyon rendezetlen állapotban volt. Az iskolák, az alsóbbak ugy, mint a magasabb fokuak, a felekezetek kezében voltak. Az állam a közoktatás rendezésére semminemű intézkedést nem tett. A katholikus tanintézetek túlnyomó többségében a rend eltöröltetéseig, a jezsuiták tanítottak; sokkal kevesebb iskolája volt a piarista szerzetes rendnek, még kevesebb a benedek rendieknek, s a cistercitáknak és más szerzetes rendeknek. Abban az időben ugyancsak kevés volt az olyan középiskola, melyben világi papok tanítottak volna; a papi rendhez nem tartozó világi tanár pedig alig találkozott. Még az oly helyeken is, hol a tanintézetet a polgári hatóság, nevezetesen a város közönsége állíttatta fel, mint például Szegeden, a tanítást valamelyik szerzetes rendre bizták. A római katholikus iskolákon kívül nagy számmal voltak iskoláik a protestáns felekezeteknek is, melyek az iskolákat az egyház veteményes kertjének, s vallásgyakorlatuk szabadságának védelmezésére is egyik legfőbb eszköznek tekintették. Ezen meggyőződésben alsóbb és felsőbb iskoláik fentartására szegénységükhöz képest sokat áldoztak, a kormány vagy az egyházi hatóság által tanintézeteik megsemmisítésére intézett támadásokkal szemben erélyes védelmet fejtettek ki, az önmaguk által készített tanterv és tanítási eljárás tökéletesítésére mindenkor nagy gondot fordítottak. A protestánsok iskoláiban működő tanárok egy része a külföldi tudományos egyetemeken képezte ki magát. Az ilyenek tehát megösinerkedtek a külföld, különösen a német tudományos irodalmi termékekkel, valamint a nevelésben, meg a tanításban ott megállapított helyesebb elvekkel is, s azokat a magyar iskolákban is megkisérlették alkalmazni, s nem ritkán igen jó sikerrel alkalmazták is. Sopronban például már a XVIII. század elején, a német és magyar olvasáson kívül, melyeket az előkészítőnek nevezhető legalsó osztályban tanítottak, a reál ösmeretekre igv nevezetesen a számtanra már a legalsóbb osztályokban is jelentékeny gondot fordítottak ; az egyik közép osztályban pedig, mely körülbelől a mai gymnasiumok negyedik osztályának felelne meg, a számtanon kivül még a geometria, a történelem és a földrajz is rendes tantárgyakként taníttattak. — Az eperjesi ág. ev. gymnasiumban, mely az elemi oktatást is felölelő osztályokkal együtt tiz évig tartó tanfolyamot foglalt magában, a földrajz, történelem, továbbá a számtan és geometria szintén már az alsó osztályokban is rendes tantárgyakként fordulnak elő. 1) ') Molnár Aladár : A közoktatás története Magyarországon czimü munkájában a soproni és eperjesi ág. ev. gymnasiumok történetére felhozott adatok közt több helyen, különösen pedig a 370—73 és 395- 396. lapokon.
