Állami főreáliskola, Debrecen, 1887

ÍS megtenni, s a külföldön foganatosított és hasznosnak' ösmert újításokat hazai oskoláinkban is meghonosítani. Az e téren megindított munkásság azonban eddig még inkább csak a távolabbi múltra terjeszkedett ki; a mult század második feléről pedig, habár az újítások eszközlésére való törekvés épen akkor nagyon élénken nyilvánult, még eddig aránylag véve igen kevés adat került nyilvánosságra. A következő sorokban megkísérlem a rendelkezésem alatt álló adatok alapján kimutatni, hogy a közoktatás reformálása ügyében külföldön támasztott mozgalom, különösen pedig a reáltudomány oknak a középiskolákban leendő tanítása iránt a nagyobb mértékű érdeklődés hazánkban mikor és miként keletkezett, s hogy az ezen irányban nyilvánuló kívánalmak mily módon és mikor nyertek kielégítést az állami hatalmat gyakorló kormány, vagy az állami kormány rendelkezése ulá nem eső tanintézetek tulajdonosai, a felekezeti hatóságok részéről. Ismerem a nehézségeket, melyekkel a magam elé kitűzött czél elérésében meg kell küzdenem különösen a feltett kérdés első részét illetőleg. A kérdésnek ezen részére ugyanis csak akkor volnánk képesek kimerítő feleletet adni, ha a mult században nyilvánuló közvéleményt kellőképen megösmerhetnénk. Ez pedig csak akkor volna lehetséges, ha nem csak történelmi müvekben eddig már felhasznált anyagot, hanem az egykorú nyomtatványoka', különösen a mozgalom megindítását eszközlő, vagy a reformok életbeléptetését sürgető röpiratszerü munkákat is lehetőleg áttanulmányoznunk s felhasználnunk lehetne. De még ez sem volna elég. Szükséges volna még megösmerni azon hivatalos felterjesztéseket, reformterveket, és javaslatokat, melyek az államkormány közegeitől, vagy a felekezeti oskolákat illetőleg, a felekezeti hatóságok megbízottjaitól származnak, melyek még ma is a kevesek által megközelíthető levéltárakban vagy teljesen felhasználtalanul hevernek, \agy csak részben és hiányosan használtattak fel. Sőt — én ugy hiszem — ezen első rangú kutforrások felhasználása után igen jó szolgálatot tennének s a kor vélekedésének megítélésére nem kis mértékben hozzájárulnának azon magán természetű feljegyzések és levelezések is, melyek egy-egy befolyásos egyén hagyatékaként kiadatlanul az egyes családok levéltárában vagy közintezeteinkben, a muzeumban vagy könyvtárakban rejtve, s felhasználatlanul hevernek. Az általam kitűzött feladatot helyesen megoldani majd csak akkor sikerülend, ha az adatokat ezen ügyre vonatkozólag is bővebben közzé teendik. Mindaz, a mit én kitűzött czélomnak megfelelőleg tehetek, nem egyéb gyönge kísérletnél, melynek talán még az a haszna sem lesz, hogy másokat hasonló irányú bővebb kutatásra és az eddig rejtve maradt adatok közzétételére ösztönözni képes legyen. Pedig bizony itt volna már ideje, hogy iróink ujabb kori történelmünkre is nagyobb gondot fordítsanak mint eddig tették, s különösen az egyes művelődési mozzanatokat, melyeket