Állami főreáliskola, Debrecen, 1886

26 A Semler által alapított és reáliskolának nevezett tanintézet tehát rövid fennállás után megszűnt; azonban az általa hirdetett ige nein veszett el. Az adott példa nem maradt utánzás nélkül; sőt inkább napról-napra terjedt és erősödött az a meggyőződés, hogy a változott életviszonyok közt a gymnasiumok addig követett rendszerükkel nem képesek többé megfelelni a közönség minden igényeinek, különösen nem az olyanokénak, kik nem akarnak ugyan tudományos pályára lépni, de azért nem elégszenek meg a népiskolákban nyerhető általános műveltséggel, hanem magasabb fokú képzettséget óhajtanak szerezni. Azt nem tagadták még a gymnasiumok átalakítását sürgető reformpártiak sem, hogy a gymnasiumok az ókori klasszikusok segélyével lehető tökéletes formai képzettséget igyekeznek adni; s hogy az életbe léptetett nevelési és tanítási rendszer mellett az ujabb időkben ez valóban jobban is sikerült, mint az előző évszázadokban: de azért ez nem hallgattatta el őket; sőt egész határozottsággal kimondották és nyíltan hirdették, hogy az iskolát szorosabb kapcsolatba kell hozni az élettel s a tanításban nagyobb tért kell engedni azon tudományoknak és ösmeretágaknak, melyekre a nemzetek főtömegét képező polgári osztálynak a mindennapi életben nagy szüksége van És e kívánság elől nem igen lehetett kitérni. Ugyanis a természettudományok rövid idő alatt hihetetlen gyorsasággal fejlődtek s híveik méltán megkövetelhették a tanításban e tudományok számára az őket megillető helyet. Azt a meggyőződést, hogy a polgári osztálynak nincs szüksége a klasszikus képzésre, a XVIII. század első felétől kezdve számos előkelő tanár nyilvánította. Schöttgen, a drezdai gymnasium igazgatója például a városi nyilvános iskolákban felállítandó külön osztály ügyében kiadott véleményében a többek közt igy nyilatkozik: „Ezen iskolákban csak a latin nyelv megtanulására fordittatik minden igyekezet; azon gyermekek pedig, kiknek a latinra szükségek nincs, egészen figyelmen kívül maradnak. Donatust és a grammatikát ezek is tanulni kénytelenek, holott nekik erre semmi szükségük ; ellenben nem gyakorolhatják az oly dolgokat, melyek a kézműveseknek, kereskedőknek és művészeknek jó szolgálatokat tehetnének. Ugyan mit használ ezeknek, ha megtanulják az ily szókat: anthrax, colax etc. A városoknak és vidéknek nemcsak a latint értő emberekre van szükségök, hanem másfélékre is".* A XVIII század közepe körül élt tanárok közül még számosan vallottak hasonló elveket. A felszóllalások nem maradtak eredménytelenek. Több gymnasium tantervében nevezetes átalakulás történt. így nevezetesen a weimari gymnasium már 1738-ban oly berendezést nyert, mely szerint — miként az iskolai rendszabály kifejezi, — tekintettel voltak az oly tanulókra, „kilc Istennek és a hazának, politikai hivatalokban, a katonaságnál, gazdászaíban, * Mascher : Das deutsche Schulwesen nach seiner historischon Entwickelung. Wien, 1876 pag. 58.