Állami főreáliskola, Debrecen, 1886

27 közigazgatási hivatalokban (policia), kereskedelemien vagy más eféle ügyeknél, különösen pedig mint eantorok akarnak szolgálatokat teljesíteni." Ezen czélnak megfelelőleg tanultak franczia és olasz nyelvet, gyakorolták a zenét, végeztek mechanikai és geometriai operatiókat, ízelítőül hallottak valamit a gazdasági és katonai ösmeretágakból is, így péld. valamit a polgári és katonai építkezésekről. A tanterv átalakításában több tanintézet is alkalmazkodott a kor kívánalmaihoz, igv például a Magdeburg mellett levő Berge kolostor iskolája, valamint a berlini Fridrich-Werder gymnasium. Emebben például az alsó osztályokban a vallástanon, latin és a franczia nyelven kivül gyakorolták a hangsúlyos értelmes olvasást, helyesírást, az üzleti- vagy ügyiratok szerkesztését; tantárgyak voltak továbbá a szépírás, rajz, számtan, földrajz, természetrajz, anthropologia és történelem. A felsőbb osztályban pedig tanítottak itt német nyelvtant, a poétikával és irodalom történettel, latin, görög és franczia nyelvet; de aztán itt is tárgyak voltak a történet, földrajz, természetrajz, physika és mennyiségtan, logika és bölcsészet története. Az átalakított weimari gymnasiuméval egyező czélt tűzött ki a Károly berezeg által Braunschweigban 1745-ben alapított, de utóbb polytechnicummá bővült „Collegium Carolinum" is. Ez egyszerre a gymnasium és reáliskola feladatának akart megfelelni. Feladata volt ugyanis egyrészről azoknak is, kik tanulni, azaz tudományos pályára lépni akartak, a szokottnál tökéletesebb előkészültséget nyújtani; de másrészről arra is figyelemmel volt, hogy benne olyanok is, kik nem tudományos, hanem gyakorlatiasabb, például katonai, vagy gazdasági pályára lépnek, a maguk élethivatásának megfelelő magasabb fokú képzettséget szerezhessenek. A fönnebb említett tanintézetek közül tehát reáliskolának egyik sem mondható. A Francke iskolái részben a felső népiskolát, részben pedig a tanítóképzőket helyettesítették, s ezek mellett ő még gymnasiumot is állított fel. Francke legkevésbé sem akart a gymnasiumoknak hadat izenni, hanem csak a tanulási kedvet fokozni a reáliáknak a tantervbe való felvétele által, miután a tanulókat általában véve nagyon tudatlanoknak találta, az iskolában szerzett képességet tökéletesebbé és az életre gyümölcsözőbbé tenni szándékozott. A Semler iskolája pedig, minthogy abban hetenkint csak egyszer s akkor is csak igen rövid ideig tanítottak, még annyira sem érdemelné meg a reáliskola elnevezést, s nem tekinthető másnak, mint ismétlő iskolának. A braunschweigi Collegíum Carolinum és a berlini Friedrich-Werder gymnasium is legfölebb csak pótolni igyekeztek a reáliskola hiányát, olyképen, hogy tantárgyaik közé a gyakorlati élet követelményeinek megfelelő tudomány-ágakat és ismereteket is fölvették. Azon tanintézetet, melyből a mai reáliskolák lassankint kifejlődtek, Hecker lelkész 1747-ben állította fel Berlinben. Ó, midőn a szentháromságról nevezett berlini egyik templomhoz lelkészül megválasztatott, egyházának