Állami főreáliskola, Debrecen, 1886
13 kezett: még akkor is, legfölebb csak 23 évre számithatjuk életfolyását. Ennyi idő egyes ember életében nagyon is számot tesz; tanintézetek történetében azonban nem valami nevezetes. És én mégis ezen tanintézet történetének megírására határoztam el magamat; habár jól tudom, hogy ezen tanintézet mint csonka és évek óta elhagyatott állapotban levő iskola, hasonló társai mellett úgyszólván semmi vagy nagyon csekély hatást gyakorolhatott a reáliskolák által képviselt és terjesztett nevelési irány népszerűsitésére. Megvallom, szándékom megvalósításának elkezdése előtt többször intéztem magamhoz azon kérdést, lehet-é, s ha lehet, érdemes-é ily rövid múltú tanintézet történetét megirni ? Ha tanintézeteknek csupán külélete s a küléletből is csak a nagyon feltűnő erős változások, nevezetesen az osztályok számának ide s oda ingadozása, szaporodása vagy fogyása; a tanulók létszámában előforduló nagy hullámozás; a követett tantervnek időnként nagyobb mértékű megváltoztatása s több efélék szolgáltatnának kellő anyagot az egyes tanintézetek történetéhez: be kell vallanom, hogy akkor a mi reáliskolánknak még alig van figyelemre méltó története; mert osztályainak száma — mondhatni — majdnem egész fennállása óta egy állapotban van; tantervében sem vehetünk észre semmi nevezetes változást, mert hiszen csak kevéssel keletkezett azelőtt, midőn az 1875. évben kiadott uj tanterv a reáliskolák tantervét egyöntetűvé tette; sőt még a tanulók évi Útszámának változásaiban sem találunk oly nagy hullámzást, mint más régibb és már ösmeretesebb reáliskolákéban. A mai történetírás azonban, ha ugyan e névre a szó igazi értelmében méltó akar lenni, nem csupán a külső jelenségeket tekinti a történelem anyagául s nem elégszik meg a kéznél levő adatok egyszerű felsorolásával, hanem vizsgálódás tárgyává teszi az előzményeket is; azután pedig megkísérli felkutatni az események okait, az okokból levezetni a következményeket és ez utóbbiakat a külső jelenségekkel kapcsolatba hozván, ezekből, mint a történelem nélkülözhetetlen alkotó részeiből igyekszik a múltnak teljes és hű képét feltüntetni, azaz a történelmet megírni. Ha ezt tekintjük a történetírás feladatául, akkor nemcsak egyes embereknek az életében lesz jelentőségteljes 10 — 15 évre terjedő, különben rövidnek tetsző idő; hanem még esetleg tanintézeteknek, városoknak, sőt még nemzeteknek életében is találhatunk szintén csak 10 — 15 évből álló oly rövidebb korszakot, mely méltó tárgyát képezheti a történelmi vizsgálódásnak és érdemes arra, hogy vele külön is foglalkozzunk. Eféle gondolatok keletkeztek elmémben akkor, midőn legelőször tettem fel magamnak azt a kérdést, hogy lehet-é és érdemes-é a debreczeni városi reáliskola történelmét már most, rövid 10—12 évi fennállás után ösmertetni. Épen eme gondolatok hatásának tulajdonitható, hogy a föltett kérdésre Jgen u volt a válasz.
