Állami főreáliskola, Debrecen, 1885

az eltérés a középiskolai tanítástól; a fentartó testületek is büszkék voltak „collegium“-aikra s nem engedek a tanfolyamok leszállítását.

A katholikus egyház még mindig latin nyelvű tudós oktatásra fekteti a fősulyt, a tanítás rendszere még mindig a régi, némi javítást és nagyobb sikert a népszerűségre törekvő kegyesrendiek mutatnak. Mennyire nem óhajtott a katholikus clerus javítást tenni a megszilárdult tanrendszeren, mutatja az, hogy végre is az államhatalomnak kellett bele avatkozni és korszerű intézkedéseket tenni. (Ratio educations.)

Az iskolák ezen zavaros és a kortól elmaradt állapotának kell tulajdonítanunk a magyar nyelvű tanitás elhanyagolását is, igaz hogy a közszellem sem sürgette az átalakítást. A nemzeti érzület elébb kimerülve, majd álomba ringatva tespedett; az irodalom kezdett eltávozni a nagy közönség érdeklődésétől és tudós czéhek monopóliumává lenni. Magyar könyv ritkán jelent meg, a nyelvtudományi irodalom általában szegény volt, 1711-től 1772-ig magyar nyelven csak egy nyelvtan (Bod P.) jelent meg. (Szinyei Magy. írod. tört. 1772-ig, 148. 1.); a hazai nyelv iránti érdeklődés kezd a müveit rendek kebeléből kiveszni. Pedig a jó példa nem messze lett volna. Ausztriában a jezsuiták 1735-ben már tanítottak német nyelvet, közönség és kormány sürgetik a német nyelvnek tanítását és az anyanyelven való oktatást. (Molnár A. 203. 1.) Nyoma van, hogy a jezsuiták 1737-ben Temesváron már német nyelven tanítottak, sőt a katonai végvidéken is találunk a kormány ösztönzésére felállított „nemzeti“ (német!) és szerb középiskolai alsó osztályokat.

A magyar nyelvet e korszakban is legtöbb helyen csak szükségből használják a magyar anyanyelvű iskolák alsóbb osztályaiban; és mivel a magyar nyelv hivatalos és közhasználata gyérül, az iskolai használata is valószínűleg szükebbé lett. Egyes német ajkú városok előrelátóbb szüléi már cserébe vagy kosztra kénytelenek fiaikat küldeni a magyar beszéd megtanulása czéljából (tehát nem volt alkalmuk otthon a magyar beszédet elsajátítani). Kecskeméten 1730. évtől kezdve az ifjúság száma a magyar nyelvet elsajátítani óhajtó pesti, budai és temesvári német ajkú ifjúság összecsoportosulása által annyira felszaporodott, hogy 1753-ban már uj helyiségről és osztályokról kellett gondoskodni. A losonczi ref. egyház 1727-től magyar nyelven vezetteti a jegyzőkönyveket, az általa fentartott iskola is tehát magyar szellemű volt. De már 1764-ben kimondja az egyház, hogy ezután olyan conrector legyen, ki németül és tótul is tud tanítani.

A felsőbb osztályokban sem lehetett egészen figyelmen kívül hagyni a magyar nyelvet. Gr. Barkóczy Ferencz prímás mint egri püspök 1754-ben egri palotájában a magyar és latin iskola-drámák előadására egy nagy termet rendeztetett be, hol Faludy Constantinus porphyrogenitus czimü müvét is előadták. (Fehértemplom gymn. értesítő 1885.)

A magyar nyelvtan rendszeres tanításának szükségéről csak kevesen

10