Állami főreáliskola, Debrecen, 1885
9 deleinség megszűnése és a Rákóczy-forradalom leveretése megfosztotta a protestáus iskolákat vagyonos és áldozatkész patronjaiktól s azoknak fentartása az alapítványokon kívül most egyedül a hitfelekezet vállaira nehezült. E változás azonban nem hozta volna magával az iskolák számának csökkenését, sem a felsőbb tanintézetek gyengülését, ha a fentartó testületek a kormány részéről jóakarattal, vagy legalább elnézéssel találkoztak volna, hiszen a protestáns hitfelek mint ezelőtt ugv e korban is szívókon hordák a tanítás üfyét. De épen ellenkezőleg a kormány részéről kellet a protestánsoknak sokszoros zaklatással és nyilt üldözéssel küzdeniük. — III. Károlyinak 1731-ben kiadott szabályrendelete (resolutio) a vallási ügyekben megszorító intézkedéseket tesz, ezen rendelet keletkezésével kapcsolatban levő miniszteri értekezletek eredménye volt azon szintén királyi határozat, hogy alsóbb, grammatikai, iskolákat szabadon, de felsőbbeket csak királyi előleges engedélylyel lehet felállitni. E rendelet következménye volt, hogy sok protestáns iskola tanfolyama erőszakosan leszorittatott az alsóbb (gymnasiumra előkészítő, helyesebben elemi) iskolai fokozatra. Épen ily veszedelmes volt e rendelet azon része, mely meghagyja, midőn a nem katholikusok felsőbb iskolák állítására szabadalomért folyamodnak, kötelesek biztos alapot kimutatni, melyből „bárminemű gyűjtések és a lakosok terheltetése nélkül illendő tartással elláthatják tanítóikat vagy tanáraikat.“ (Molnár A. 283. 1.) E rendelet, azon kívül hogy bő alkalmat nyújtott a háborgatásra, kihatott az iskolák szervezetére is. A múlt század szokása szerint berendezett alsóbb iskolák, melyekben az elemi és gymnasiumi tanfolyam egymástól nem volt világosan elkülönözve, tovább is fen maradtak ; ez egyrészt akadályozta az anyanyelvű iskolák fejlődését, másrészt fentar- totta a rectorialis intézményt, mely ismét a gymnasium szervezetének vált kárára, mivel az osztályok száma, a tantárgyak beosztása és terjedelme az alkalmazott rectorok tudományos képzettségétől és buzgalmától lett függővé, úgyhogy az egyénekkel együtt a tanterv is csak nem folytonosan változik. Például a hódmezővásárhelyi iskolában a tanítást kezdetben egy férfi végezte rektor, néha professor czimmel, a kezdőknél és kisebb korúak oktatásában hihetőleg a képzettebb növendékek segédkeztek, legalább a jegyzőkönyvek 1755-ben említik először a grammatis- ták és conjugisták praeceptorának conventioját. (Emlékkönyv a hódmezővásárhelyi gymnasium másfél százados ünnepélyére. 21. 1.) És ezen iskolában taníttatott a logica, rhetorika, philosophia, héber és görög nyelv. Csak 1826-ban határozta el az egyházi gyűlés, hogy „az iskolában három pro- fessorok legyenek, kik közül az első az I. és II. éves deákokat, a 2 ik a rhétorokat és poétákat, a 3-ik a syntaxistákat és grammatistákat tanítsa.“ így volt a többi vidéki iskolákban is (M.-Tur, Szalonta, Miskolcz stb.), melyek kevés tanerő mellett is az akadémiai tanrendszert és szervezetet utánozták. Minél tudósabb volt az alkalmazott rektor, annál nagyobb volt
