Állami főreáliskola, Debrecen, 1882

37 Némelyek a forrásművek olvastatását már csak azért is kifogásolják, mert azok sok valótlant is tartalmaznak, a melyeket a jelenkori történetíróknak kritikai éllel irt műveiből kell folytonosan czáfolgatni, aminek felfogására viszont a gyermek még nem elég érett.') De hiszen e forrásművek kivonata nem képezheti és nem is képezi az egyedüli eszközt a történelem tanításához, az csupán arra szolgál, hogy a részletek megismerését elősegítse és a kor gondolkozásmódjával és szellemével közvetlenebbül megismertesse az ifjú növendéket. De azért az olvasó-könyv mellett a tanár élőszóbeli előadásának még mindig a legfontosabb tényezőnek kell lennie a történelem tanításában ; sőt az olvastatással szemben a felsőbb osztályokban folytonosan nagyobb és nagyobb tért kell nyernie, úgy hogy a VI. osztálytól, az újkor kezdetétől fogva már majdnem kizárólagosan a szóbeli előadásra legyen alapítva a tanítás.

3) Ezentúl az olvastatás csak ritkán, kivételesen akkor vehető igénybe, midőn valamely főszereplő személynek egyéni tulajdonságát vagy valamely nevezetesebb kornak szellemét egyik kiválóbb jelenkori történetirónak mesterileg készített jellemzésében úgy akarjuk feltüntetni, hogy általa a történetírást jellemezvén, a történelmi mesterművek megértésére és valódi élvezhetésére is mintegy előkészíthetjük az ifjú embereket. Természetesen, hogy ezt tehessük, előbb egy oly gyűjteményre volna szükségünk, a melyben egy-egy korszaknak, vagy az abban élt és irányadó befolyást gyakorolt szereplőknek jellemzése valamelyik kiváló történetíró tollából került ki, más szóval a legjelesebb jelenkori történelemirók műveiből az uj és legújabb kor eseményeire vonatkozó jellemzőbb helyeket, mint szemelvényeket kellene összeállítani. Ranke, Háusser, Gindely, Biedermann, Macaulay, Mignet, *) Efféle aggodalomnak kifejezést ad Vécsey Tamás is azon felszólamlásában, melyet az 1874. évben megjelent uj gymnasiumi tanterv javaslatra vonatkozólag a Magyar Tanügy 1874. évfolyamában közzé tett. 2) Épen ezen okból én magam is szükségesnek tartom, hogy a történelmi olvasó-könyv mellett legyen a tanuló kezében még egy oly történelmi segéd-könyv is, a mely az összes történelmi tananyagot rendszeres rövid áttekintésben magában foglalja. De akkor e vezérfonalnak egyezni kell az olvasókönyv berendezésével, s arra kell szolgálnia, hogy a tanuló emlékezetében felújítsa az olvasottakat és hallottakat. Lehet tehát rövid és száraz (olyan például mint a Herbst „Hülfbuch"-ja), de azért ez nem jogosítja az írót arra, hogy a mondatszerkesztésnek és stílusnak még a legelemibb szabályait is teljesen figyelmen kivül hagyja.