Állami főreáliskola, Debrecen, 1882

32 ellátott könyvtárak felhasználását is rendkívül megnehezítik, majdnem lehetetlenné teszik a helyi körülmények. Számos hazai kútfő már magyarra is le van fordítva, azokból csak ki kellene válogatni a megfelelő részleteket; a többieket pedig talán többen e czélra egyesülve lefordíthatnák. — Akár olyképen állítanák össze az ily kútfői kivonatokat, hogy mint történelmi olvasó-könyvet a tanúlóknak is kezébe adhassuk, akár pedig olyképen, hogy a tanárnak szolgálna segédkönyvül előadása megélénkitésére, mindenesetre jó szolgálatot tennének általa hazai tanügyünknek, főképen a történelem tanításának. — Ki lehetne eszközölni ezen ügyben a közoktatási minisztérium pártfogását, vagy talán anyagi támogatását is, mert hiszen az utasításokban is utalás történik efféle munkának szükséges voltára a következő sorokban : „elvárható különben a történelem tanárainak buzgalmától, hogy egyes jellemző koriratokat, különösen az ó- és középkor történetére vonatkozókat, idegen irodalmak példáját követve, az ifjúság használatára olyaténképen fel fognak dolgozni, hogy azok magán olvasmánykép a tanítást kisérve, a növendékek történeti ismereteinek bővítésére, még inkább történeti érzéküknek emelésére szolgáljanak.') Utasítások. Klamariknál, i. h. 90. lap. — Nem tudom, nem csalódom-e, de én azt hiszem, hogy még a VIII. osztályban kivánt forrásművek legnagyobb részének ismertetése is, a melyet a miniszteri utasítás az irányadás végett közölt részletes tanterv végén kijelölt, ily értelemben veendő és nem olykép, mint azt Mangold úr felfogta „A magy. oknyom. történ." czimü, s igen nagy szorgalommal dolgozott művében. Mert szerintem a források megismertetése nem abban áll, hogy az író életviszontagságait szárazon, nevekben és évszámokban bemutassuk, vagy művéről a tanuló előtt érthetetlen bírálatot mondjunk; hanem hogy a műből a maga helyén szemelvényt közölvén magát az írót a maga tevékenységében, úgy szólva, élő alakként mutassuk be, ne pedig puszta báb gyanánt. Kérdem, ugyan miként érthetné meg a fiatal tanúló a Szerémi György emlékiratára mondott emez ismertetést : „Prózája durva, nehézkes, esetlen, és inkább jámbor fecsegésnek illik be. — Mindazonáltal a mohácsi vészt megelőző és az azt követő korszakra nézve megbecsülhetetlen forrás." (Mangold : i. m. 223.) „Fecsegés" és mégis „megbecsülhetetlen forrás" — minő ellenmondás! — Ugyan hát mit ítéljen ebből, s mit okoskodhatik ki a fiatal ember, a kinek soha sem volt alkalma Szerémit olvasni? Ily értelemben mi haszna van a forrás megbeszélésnek ? Mivel lesz okosabb a tanúló, ha a Horváth és Szalay neve mellett még egy sereg ujabb történetírónak nevét és műveinek czímét, vagy egy csomó hírlapnak, folyóiratnak, vagy röpiratnak a czímét elolvassa ? Mi marad meg abból a sok névből és évszámból a tanúló fejében? — Hogy az én felfogásom szerint óhajtja a miniszteri tanterv is a kútfő ismertetést, abból /