Állami főreáliskola, Debrecen, 1882

31 is tekintetbe venni, s az előadást, s illetőleg a tankönyv szerkesztését ehhez szükséges alkalmazni. A középtanoda alsó osztályaiban tehát még a magyar történelem is, — ha ugyan mégis tantárgyul felvétetik —, olykép tárgyalandó, hogy a mennyire lehet a források egyszerű világos előadását kövessük inkább, mintsem „a mai történettudomány mai állásához és nagy haladásaihoz mért" ujabb művek kivonatát; inkább a gyermeki kedély világnak megfelelő részleteket kell lehető részletességgel elbeszélnünk, mint száraz alkotmánytörténelmi vagy művelődési kivonatot adni vázlatosan. Ha magukat a forrásműveket beszéltetjük, — természetesen kihagyván a feltünőleg valótlan állításokat és a nem gyermekeknek való részleteket, — bizonyára világosabb képet nyer az ifjú a mult idők állapotáról, mint ha valamely jelenkori irónak bármily éles kritizáló észszel vagy nagy tudományos apparatussal irt művének kivonatát adjuk. A forrásművek előadása szerint a történelmi személyek mint egy-egyélő alak, a népek mint egy-egy mozgásban, tevékenységben levő tömeg jelennek meg; holott az ujabbkori kritikai művek kivonatában majdnem úgy, mint mesterileg faragott kő-szobrok, vagy dróton rángatott bábjáték. Amott a művelődési adatokat a mozogni, élni látszó alakok tetteiben önmaga a növendék látja; emitt az emberektől elszakítva, mint elvont adatokat tálaljuk elébe, hogy tamilja meg. Amott mintegy önmaga is átéli azon változásokat, a melyek a történelem anyagát képezik, tehát activ szerep jut számára; emitt egészen passiv állása van a történelem Írójának ítéletével szemben.') A fővárosban élő középiskolai tanáraink nagyon jó szolgálatot tennének, ha a hazai történelem kútfőiből kiválogatva összeállítanák azokat a helyeket, a melyek a magyar történelem tanításában ily értelemben, mint ez értekezés több helyén is kifejeztem, felhasználhatók, vagy felhasználandók. ők ezt ott a fővárosban, a hol három nagy nyilvános könyvtár áll rendelkezésükre, sokkal könynyebben tehetnék, mint akármelyik vidéki városban, hol a még jól gyermeket; mert a VIII. osztályban Magyarország pragmatikus történelmének kritikai tárgyalása megteszi ezt a szolgálatot ; a ki előbb távozik az nem sok hasznát venné efféle kritikai tárgyalásnak. ') Épen ezt hangsúlyozzák legerősebbek a Herbart követői; mert hitük és meggyőződésük szerint csak akkor felelhet meg a történelem tanitása az eléje tűzött feladatnak. Lásd : Eberhardt : i. m. 19, 20, 21 lapjain.