Állami főreáliskola, Debrecen, 1882

30 is inkább érdekli a Goliáthot leparittyázó pásztorfiú Dávid, mint a birodalma fényét munkáló Salamon, s szivesebben meghallgatja az István meggyilkolására felfogadott orgyilkosról szóló elbeszélést, mint Bélának vagy Kálmánnak a nemzeti jólét emelésére tett intézkedéseit ; Nagy Lajos életére vonatkozólag az ifjú kiszabadítása a vízből az olasz hadjáratban, a szebeni ütközet megemlítésénél Kemény Simon önfeláldozása, vagy Belgrád ostromában Dugovits Titus merész elszántsága mélyebb nyomokat hagy emlékezetében, mint az olasz hadjárat jelentősége, a szebeni ütközet bármily élénk leírása, vagy Belgrád hadi fontosságának bármily élénk és szellemes fejtegetése. ') Ezt a történelem tanárának, valamint a tankönyv írójának *) Itt látom helyén, hogy Marczali úrnak a „M. Tanügy" 1876. évi VI. és 1877. évi I. füzetben megjelent s fennebb is jelzett czikkére megtegyem a magam megjegyzését. Marczali úr czikke elején igy fejezi ki magát: „. .egész szándékunk oda irányúi, hogy a magyar nemzetnek valódi történetét adjuk a történettudomány mai állásához és nagy haladásaihoz mérten a gyermekeknek, minden mondai cicomázás nélkül..." Czélzatosan tüntettem ki a gyermek szót, mert én épen ebből következtetem, hogy Marczali úr, már az alsó osztályokban is mellőzni akarja a mondákat. De ugyan hát miért ? Talán teljesen hasznavehetetlenek azok, és költöttek ? és talán nincs semmi történelmi alapjuk? — De hiszen ott vannak a görög, a római és a zsidó nép történelmi mondái is, — akkor azokat is mellőzni kellene. Mert hát az az Ilias és Odyssea tartalma is úgy, a mint reánk maradt, bizony nem maga a történet, hanem a történelmi alapon nyugvó mondának költői feldolgozása. A Róma alapításának és kezdetleges fejlődésének elbeszélését sem tartják ma már történelmi hű előadásnak, de azért a történelem tanításában a maga helyén ez is, amaz is megteszi a maga jó szolgálatát. A bibliai özönvizről és a bábel tornyáról szóló históriát sem ugy fogjuk mi fel, mint Mózes; de azért ki vonná kétségbe, hogy ezek igen becses adatok az emberek kezdetleges műveltségének és szűk ismeretkörének feltüntetésére. — így vagyunk a magyar mondákkal is. Hiába adnánk mi azok helyett kritikailag megrostált történelmi tényeket, a gyermeket az nem érdekelné, s ha nem érdekli, nem is marad meg a fejében. — Hiába kisérlenők meg vele Szabó Károlynak akármily szép és világos nyelven irt idevágó munkáját olvastatni, belefáradna; holott az annyiszor kifogásolt és eldobásra ítélt Anonymusnak naiv elbeszélését vagy más ehhez hasonlót örömest meghallgatja. — Marczali úr a mondákat az olvasó-könyvbe utasítja. Igen de kérdés, hogy vajon akkor majd elérjük-é vele azt, a mit elérnünk kell? A tapasztalás bizonyítja, hogy a nyelvet tanitó tanárok, a mondákat, nem ugy tekintik ott, mint történelmi anyagot, hanem egyszerűen, mint az értelem fejlesztésére, az elbeszélés, a felfogás gyakorlására szolgáló olvasmányt, s nem tervszerűen sorrendben veszik fel, hanem szétszórtan, a maguk czéljának megfelelőleg. — Hogyan fogja akkor teljesíteni a maga feladatát a mondai történelem ? — A mostani tantervi beosztás miatt elesik azon aggodalom is, a mit Yécsey Tamás az 1874. évi gymn. tantervjavaslat megjelenése alkalmából kifejezett (M. Tanügy. 1874. 203 — 204.) hogy t. i. a sok mondából mikor ábrándítjuk ki a