Állami főreáliskola, Debrecen, 1882
28 met gerjeszt, a melynek eredetét valamely ember feletti erőben kénytelen keresni. Az állandó benyomás emlékei szájról-szájra vándorolnak, de az erős képzelő tehetség a különben egyszerű eseményt költői ruhába öltözteti; a hősöket istenektől származtatja s a hőstettek véghezvitelében is az istenek közbenjárását tünteti fel') Ezen fejlődési fokon a tünemények még csak egyenkint, összefüggés és folytonosság nélkül tűnnek fel az emberek előtt, s szét váltan, töredékesen marad fenn azoknak az emléke is, s részben ez ad elég alkalmat a phantasia működésére. Az emberi értelem fejlődésével, a gondolkodás világosodásával lassankint eltűnik az istenek beavatkozása, de a csodálatosnak és a szokatlannak még mindig igen jelentékeny hely jut a történelmi felfogásban és elbeszélésben, s csak lassan enyészik el a homály s elég későn köszönt be a világosság. — Ezen fejlődési fokon az egyes tünemények már nem egyenkint, szétszórtan, hanem sorrendben, egymással összefüggőleg s folytonosan látszanak előállni, s ily módon maradnak is fenn az emlékezet tárházában. De itt is eleintén csak szűkebb térre, a család életére van szorítva a megfigyelő képesség, csak lassankint emelkedik fel magasabbra s lát túl a családi élet szűk látkörén, s veszi észre a népet, utóbb a nemzetet és végre a nemzetek összegét az emberiséget. A tünemények, az események folytonossága mellett ezen fejlődési fokon már tudatára jön az ember az előzmény és következmény, az ok és okozat közt létező szoros kapcsolatnak is; de csak ott, a hol az könynyen észrevehető, a hol mintegy önkényt következik. Itt már igyekszik önmaga elé az ok felderítésére vezető kérdéseket feltenni és a feltett kérdésre egyszersmind feleletet is adni; de azért a rejtettebb, messzibbre nyúló okok kifürkészésénnein igen fáradozik. Arra nincs is sem kedve, sem tehetsége. Csak midőn az emberi értelem legfelsőbb fejlődési stadiumába lépett, felfogási képessége kellőleg megerősödött, ítélete biztossá lett, és emlékezetének tárházában számos és sokféle ismeret anyagot segédeszközül felhasználhat, — a történelmi felfogásban is csak akkor érheti el a felsőbb fokozatot, csak akkor bocsátkozhatik mélyebben rejlő ok és okozat megállapításába, s a kettő közt létező szoros összefüggés kitüntetését megkisérlő munkálatba. Ezen történelmi felfo*) Eberhardt : i. m. 3 és 18. lapjain.