Állami főreáliskola, Debrecen, 1882
27 Még egy módszerről kell megemlékeznünk, a melynek hirdetői a Herbart iskolájából kerültek ki,') s a kik a kezdet nehézségeit még eddig nem küzdötték le egészen, az általuk kezdeményezett rendszer elveit, a pádagogia terén gyakorlatilag még nem tudták annyira foganatosítani, mint a hogy elméletileg kifejteniük már eddig is sikerült; de azért elvitázhatlanul a leghelyesebb irányban haladnak, s hihetőleg rövid idő múlva az ő módszerük fog a többiek felett elsőbbséget nyerni. A Herbart iskolája azt tartja, hogy az ember értelmi fejlődésének megfigyelésénél tapasztalt jelenségek, a fejlődési epochák maguk szolgáltatják a legbiztosabb vezérfonalat, melynek segítségével a történelem tanításának helyes módszerét föl lehet találni. Ok lélektani alapból kiindulva, a gyermeknek s illetőleg ifjúnak értelmi képzettségével a történelem előadását szigorú összhangzatba akarják venni. Ugyanis külön-külön minden egyes népnek, valamint, a népeket egybefoglalva, az összes emberinemuek szellemi, lelki életében is — mondják — mindenütt világosan felismerhetők az értelmi fejlődés fokozatai, melyek minden egyes embernek lelki életében is törvényszerüleg határozott sorrendben következnek egymás után. Még amellett útalnak a történelemírás történelmi fejlődésére is, a melyben magának az emberi-nem fejlődésének megfelelő korszakok hasonlóképen megvannak. Felhozzák, hogy minden fejlődési korszaknak megvolt a maga történelmi felfogása, és ezen felfogással teljesen megegyező történelemirása is. És ebben teljesen igazuk van. A társadalmi műveltség legalsóbb fokán, midőn az emberek még majdnem csak az érzéki tünemények hatása alatt állanak, a midőn csak a feltűnő, a csodás birja figyelmét felkölteni, — semmi más nem képes maradandóbb nyomot hagyni az emberek emlékezetében, csupán azon tünemény, a mely nagy meglepetést szül, vagy nagy örömet, vagy féleltanár számára, akkor alkalmasint téved, mert stilistikailag annyira hibás müvet, mint az övé, a tanuló kezébe adni semmi esetre sem lehet. A Herbst által követett elvet a stilus egyszerüségébeu ós szárazságában a túlságba vitte. ') A Herbart által megpendített módszertani elveket tovább vitték, tökéletesebben kifejtették, mint már előbb is emlitém, Dissen, Thiersch, Kohlrausch, Ziller, és Willmann, ez utóbbi „Die Elementare Gescliichte. Wien, 1872. u czimü munkájában. — Nálunk Kármán és részben Salamon vallanak hasonló elveket.
