Állami főreáliskola, Debrecen, 1882

26 Íves, alakilag pedig szabályos és jó mondatokban fejezze ki s hogy ekként előadási ügyességet és készséget sajátíthat el. Ezen módszert követték eddig hazai tankönyveink szerkesztői majdnem kivétel nélkül; az igaz, hogy nem mindannyian egyenlő szerencsével. Mások szükségesnek vélik ugyan a tanuló kezébe is kézikönyvet adni; de az előbbiektől eltérőleg azt állítják, hogy az ily kézikönyvek szerkesztésénél a tartalom a fő, a forma, melyben a tartalom közöltetik, mellékes. És erre, mint alapelvre támaszkodva a könyvet úgy szerkesztik, hogy az a történelmi eseményeket összefüggőleg ismerteti ugyan, de irálytanilag a lehető legegyszerűbb száraz mondatokban, s e szerint az előadás, mint a vázlat, irálytanilag feldolgozatlan s ennélfogva belőle a kellemes folyékonyság és gördülékenység egészen hiányzik. Az ezen módszer követői a tanulók kezébe adott kézikönyvet, nem ugy tekintik mint tankönyvet, hanem mint vezérfonalat, a mely egy részről a tanárnak is megkönnyíti a tárgy beosztását és e szerint az események elbeszélésénél a kellő határok közt maradást; más részről meg a tanulónak is biztos kalauzul szolgál mind az előkészülésben, mind pedig az ismétlés alkalmával.') Ezen módszer szerint a történelem tanításában tulajdonképen a tanárnak élőszóbeli előadása, az események élénk és szemléltető elbeszélése volna a fő; s a tanár, hogy az érdekeltséget folytonosan ébren tarthassa, nemcsak az újkori tudományos műveket fogja a körülményekhez képest igénybe venni, hanem az előadás élinkitése végett olykor-olykor magukat az egykorú forrásműveket felhasználja, sőt talán meg is szólaltatja, hogy ez által is mintegy annál közvetlenebbé tegye az események szemléltetését.

2) ') Herbst : Zur Frage über den Geschicht-Unterricht. 10. lap. 2) Ezen módszer hívei a fönnebb megnevezett munkácskák írói közül Herbst és Jager,a kiknek módszere szerint Németországnak számos tanintézetében tanítanak. Nálunk Varga Ottó adott ki legközelebb egy kis munkát : „Vezérfonal a világtörténelemhez" czim alatt, a melynek megírásában ugylátszik a Herbst által hangoztatott elveknek hódol, inert ő is csak tartalmat ad feldolgozás nélkül. Azonban ő meg már annyira elhanyagolja a formát, a stilust, hogy mondatai igen gyakran csak tartalmilag állanak egymással kapcsolatban, alakilag pedig nem is függenek egymástól, s néha csonkák, sőt érthetlenelc is. Nem mondja meg sem a czimlapon, sem más helyt, hogy minő czélból irta e kis müvet; de ha oly szándékkal irta volna, mint a minővel Herbst vagy Jager a magok „Historisches Hilfsbuch"-ját, az az a tanulók és /