Állami főreáliskola, Debrecen, 1882
25 haladui jónak látjuk a történelem tanításánál; de még mindig nyílt kérdés marad az, hogy az igy megjelölt irányban legbiztosabban milyen úton-módon vezethetjük a növendékeket a kitűzött czélpont felé. És hogy ez nem a legkönnyebb kérdés, onnan is következtethetjük, hogy ennek megfejtésében is nagyon eltérő eredményekre vezettek a tanférfiak vizsgálódásai, s az erre vonatkozólag „leghelyesebb"-nek tartott vélemények még többfélék, mint az előbbi két kérdésre. S minthogy a tanitás sikeréhez okvetlenül megkívántatik, hogy a tanár és a tankönyv által követett módszer megegyezzenek egymással,') a különböző módszerekben eléggé tájékozhatjuk magunkat, — ha szokásos tankönyveink módszereit figyeljük meg. Régebben számosan voltak olyanok, a kik semminemű kész vezérfonalat, vagy tankönyvet nem kívántak a növendék kezébe adni, hanem megkövetelték, hogy a növendék a tanár élőszóbeli előadása után csináljon apró jegyzeteket, s abból önmaga készítse el önmagának a tankönyvet. Az ilyen tanárok azzal indokolták eljárásukat, hogy ekként a tanuló folytonosan kénytelen figyelni, sőt még amellett a hallottakat feldolgozván, a mig egyrészről benne az önmunkásságra való hajlam fejlődik, más részről irálytani ügyességet is szerezhet 2) Ma már ezen módszernek követői alig akadnak, nálunk pedig még a kik szeretnék is, kénytelenek vele szakítani, miután kötelezőleg ki van mondva, hogy a tanárnak tankönyvet kell használnia. Azok is, a kik szükségesnek tartják a kézikönyvek használatát, az azoknak szerkesztésében követett módszerre nézve egymástól nagyon eltérő nézeteknek hódolnak. Némelyek oly kézikönyvet tartanak szükségesnek, a mely nemcsak tartalmára, hanem a tartalom irálytani alakjára nézve is, teljesen feldolgozott tankönyvül szolgáljon. Ezek arra alapítják nézetük helyességét, hogy a növendékek nagy része nemcsak az alsó, hanem még a felső osztályban is, sokkal kevesebb önállósággal bír, mintsem gondolatait kellő szabatossággal rögtönözve képes lenne kifejezni. Szerintük egy, folyékony előadásban jól szerkesztett tankönyv épen arra szoktatja az ifjú növendéket, hogy gondolatait tartalmilag lieJ) Herbst : Zur Frage über den Geschichts-Unterricht. p. 11. 2) Ezen módszert még ma is ajánlja Hafelin i. m. 21. lapján, habár ő különben a Herbartisták elveinek látszik hódolni.
