Állami főreáliskola, Debrecen, 1882

20 Az egyik észrevételem az, hogy tankönyveink, nem törődve a miniszteri utasításokkal, még mindig a történelem fogalmának és czéljának meghatározásával kezdik, azután elsorolják azon forrásokat, melyekből az iró a történelem anyagát meríti, valamint fölemlítik azon segédtudományokat is, melyekre rászorul a történelem az események ismertetése alkalmával. Mindezek fölöslegesek, mert így bevezetésképen a tanuló előtt érthetetlenek, holott azoknak szerepét és szükségességét a tanuló önkényt belátja a történelemi események tárgyalása alatt. Nem észszerű a gyermek előtt fejtegetni az emberi-nem származása felett kifejlett vita eredményét; a biblia elbeszélésének és a Darvin-féle elméletnek egymással szembeállítása csak megmételyezheti a 13—14 éves ifjú gondolkodását és kedélyi életét, s oly hínárba csalogathatja, melyből csak lelkinyugalmának elvesztésével menekülhet, de a kérdést előtte azért még sem tisztázza. A tudományos kutatás eredményei gyümölcsözőleg, nemesitőleg hatnak a határozott irányt vett, vagy higgadt elmére; de az ifjat, akimégnem tud elfogulatlanul ítélni, a ki vérmérsékleténél fogva könnyen tul csap a kellő határokon, igen könnyen, sőt mondhatjuk majdnem kivétel nélkül, tévútra vezetik. Bevezetésképen elég, ha utalunk arra, hogy az ember kezdetben nem volt oly tökéletes, hogy a jelenlegi müveit nemzetek csak lassankint, évezredek fáradságos munkája után jutottak ily magas műveltségi fokozatra Lehet utalni arra, hogy még ma is vannak emberek, a kik az első emberpárhoz hasonló állati egyszerűségben élnek; de ekkor is óvatosan kerülni kell minden olyast, a mi a biblia hitelét csökkentené. A gondolkozni kezdő ifjú könnyen vetemedik a tudományosságot fitogtató hetykélkedés sikamlós ösvényére. Már pedig az életre, a különböző népek alkotmányának fejlődését, egyes államférfiaknak a modern diplomáciát is megszégyenítő ravasz nagyszabású politikáját stb. szóval olyan dolgokat, melyeknek megértése a szellemi érettségnek oly fokát feltételezi, milyennel 12—13 éves gyermeknél vajmi ritkán találkozunk". Persze ritkán ! De hát minek is ott a bölcsészeti rendszereket, a sophisták működésének két oldalú hatását és az államférfiak nagyszabású politikáját feszegetni. Nincs arra szükség, s ha a történelmet ugy akarnók tárgyalni, akkor még az Y-ik osztályban sem kezdhetnők az ó-kori törénelmet. Curtius, és Mommsen rendszere nem gyermeknek való; Lange és Schönemann vagy más szaktudósok müveit sem azért kell ismernünk, hogy belőlük a tanulóknak kivonatot csináljunk.