Állami főreáliskola, Debrecen, 1882

10 volna, s nem eszköz, a minek pedig lennie kell az itjuság nevelésében. Ebből természetesen, önkényt következik, hogy a középtanodákban minden korból csak azon népek történelmét szükséges az ifjúsággal bővebben megismertetni, a melyek az emberi-nem fokozatos fejlődésében irányadó szerepet játszottak, s azoknak a történelmét is csak azon korokban vagy korszakokban, melyekben az illető nép a kor uralkodó eszméjének elterjedésére, az erkölcsi nézetek, az állami és társadalmi élet kiválóbb alakulásainak létesítésére kiválóbb vagy talán épen döntő befolyást gyakoroltak. Az ifjúnak nem szükséges s nem kell többet tudnia a történelemből, csak annyit, a mennyi elég világosan feltünteti azon átalakulásokat, melyeken azon egyes népek, vagy nemzetek, a melyek a művelődés terén vezérkedtek, mindannyian keresztül estek, mig az emberiség eljutott, a mai müveit nemzeteknél jelenleg látható társadalmi élethez és fennálló kormányformákhoz, mint a lehető legkényelmesebb megélhetés, és a fennmaradhatás fő feltételének eszközeihez; és amennyiből biztosan levonhatja következtetésül azt, hogy mily erkölcsi nézeteknek kell hódolnia akármelyik nemzetnek, hogy a sülyedés útjára ne tereitessék. Ha a történelmi adatoknak, az eseményeknek közlésére oly alakot használunk, mely az ifjúság felfogásának megfelel, képzettségéhez és kedélvi életéhez illő, s azzal megegyező; ha nem mi magunk vonjuk le a közlött történelmi tényekből a tanulságot, s nem akarjuk minden áron a hazafias érzület felköltésének és ébren tartásának eszközéül tekinteni a történelmet, hanem ugy közöljük az adatokat, hogy az ifjak mintegy önmaguk átéljék mindama phasisokat, a melyeken az emberiség mindegyik tagjának át kell mennie a tökéletesedés utján : akkor önkényt, észrevétlenül, s minden kényszerítés nélkül is feltámad benne a művelődés s tökéletesedés után való vágy, a mi már semmi más, mint a szív és lélek nemesbítése; de más részről meg, midőn az egyén önmaga művelődni, fejlődni akar, ugyanakkor feltámad benne azon óhajtás, hogy másokat is láthasson a tökéletesedés, a művelődés utján haladni, a mi viszont nem egyéb, mint a legnemesebb a hazafias érzület felébredése. Ha az ifjú látja az eseményeknek mintegy szeme előtt átvonuló feltüntetésében, mint emelkedett egyik vagy másik nemzet, mig béke