Állami főreáliskola, Debrecen, 1882

11 s egyetértés uralkodott közöttük, míg az önzetlen hazatiasság vezérelte a polgárok lépteit, s mint sülyed s mint bukik el, amaz erények hanyatlásával vagy megszűntével: akaratlanul Js rá gondol ama törvényre, hogy ugyanazon okok ugyanazon következményeket szülik, s okulva, a multak példáin, elvonja a tanulságot, kerülni akarja a roszat, s követni óhajtja a jót. Nem szükséges tehát a történelmet oly iskolai tárgyul tekinteni, mint a melynek tanításában kiváló feladata volna a tanítónak a növendékben a hazafiasságot felébreszteni, a vallásos érzést ápolni, a nemes, szép és jó iránt nyilatkozó lelkesedést növelni. Ez a történelem tanításának külön czélja nem lehet; sőt még helytelenül is cselekszik, a ki a történelem egyes eseményeinél igen könnyen és gyakran kínálkozó alkalmat arra használja fel, hogy az ok és okozatnak néha erőltetett összefüggését is czélzatosan kimutatva, önmaga vonja le az eseményekből a tanulságot. Maguktól is feltalálják azt a tanulók, s igy rájuk nézve gyümölcsözőbb, s a benyomás, a hatás maradandóbb. Szokták még a történelmet ugy is tekinteni, mint a mely legjobban megtanít arra, hogy az ifjú miképen lesz képes polgári hivatását betölteni, és polgár jogaival helyesen élni. — Ezen hozzá csatolt kívánalomnak is képes a történelem megfelelni, de azért itt sem szabad túlságos követelményekkel előállani, mert könnyen megeshetik, hogy akkor a történelem túl lesz terhelve alkotmány- és jogtörténettel, vagy a polgári kötelességekről szóló tanokkal. Ha alkalmilag a különböző népek állami életének történelmi ösmertetése alkalmával a főbb államformákkal megismerteti a tanulót, s benne az ezen kormányformák iránt az érzéket fölkelti s a polgár jogaival való élésre vágyat támaszt, — akkor ezen irányban is eleget tett a történelem, a többit majd maga az élet adja meg. II. Miután az első kérdésre választ adtunk, annak tisztába hozásával kell megpróbálkoznunk, hogy a czélnak megfelelőleg mit és mennyit lehet a középtanodákban a történelemből tanítani. E kérdésre csak akkor felelhetünk meg helyesen, ha előbb azt veszszük jól figyelembe, hogy kikkel van dolgunk; mert először is vannak dolgok, melyek nem a gyermeknek felfogásához valók; azután meg egy