Állami főreáliskola, Debrecen, 1879
8 A vegytan a középkori tudósoknál nem volt önálló természet- tudomány, nem azért laboráltak, hogy a testeken észlelt tüneményeket megmagyarázzák, hanem főkép azért, hogy aranyat és gyógyszereket készítsenek. Az újkorban már helyesebb irányban működtek a vegytannal foglalkozók, nem tűztek ki maguknak egy el nem érhető célt, — hanem a munkálataiknál észlelt tüneményeket értelmezni iparkodtak. Az újkor felosztható két korszakra: 1. a minőleges elemzések (1650—1775), és 2. a mennyileges elemzések (1775—a jelen korig) korszakára. A minőleges elemzések korszaka, „Phlogiston“ korszaknak is nevezhető, miután az égés tüneményét egy anyagnak a „Phlogiston- nak“ tulajdonították. A phlogiston korszak irányt adó eszméje, az észlelt tüneményeket értelmezni. E korszak tudósai között lassanként azon nézet fejlődött ki, hogy hasonló tünemények hasonló okok által idéztetnek elő, és a testeknek különösen kiváló tulajdonságai, különféle elemek létezésével vannak összekötve. Azon testeket, melyeknél egymáshoz hasonló tüneményeket észleltek, egy és ugyanazon elemnek vették. Ilyen helyes véleményeknek tulajdonítható, hogy e korszak chemikusainak sikerült egyes vegytani törvényeket alkotni. A búvár- latok azonban egyoldalúak voltak, miután a testek változásait, a különféle kémszerek behatása következtében, csak minőlegesen (qualitativ) vizsgálták meg. Nem figyeltek például arra, hogy midőn a test színét vagy alakját változtatta, könnyebb vagy nehezebb lett-e? A mérleget, a vegyész legfontosabb műszerét, nem igen alkalmazták. E korszakra jellemző, hogy mikép értelmezték az égés tüneményét. E korszak elején még mindig azon régi nézetben vannak, hogy az égés alkalmával a testek egyszerűbb testekké bomlanak és hogy valami kiválik, mely mint láng mutatkozik. Nem kell tehát csodálkoznunk, ha azon véleményben voltak, hogy az égés alkalmával keletkezett test, az elégett anyag alkatrésze. Boyle e korszak első vegyésze, még ezen véleményben volt, s a kén elégése alkalmával keletkezett savat, a kén egyik alkatrészének vélte. Körülményesebben foglalkozik ezen kérdéssel Becher. Ő már a kén elégését és a fémek élegűlését egymáshoz hasonló tüneményeknek tekintette. Sőt Stahl a fémeken, szerves és szervetlen testeken tűz által történt változtatásokat egy tüneményben foglalta össze, és kimondotta, hogy minden éghető test phlogistont tartalmaz. Stahl szerint a phlogiston egy feltételes anyag, melynek léte olyan kétségtelen, hogy azt elszigetelve előállítani fölösleges. III.
