Állami főreáliskola, Debrecen, 1879

9

E korszak elején a vegyészek még nincsenek tisztában az elemekkel. Az elemek még mindig föltételes testeknek tartattak, s az előállítható testek közé az elemeket nem sorozták. Minden fémben felismertek egy földnemü alapanyagot, mely elszigetelt állapotba hozható, ha belőle az éghető anyagok eltávolíttatnak, azaz a fém elégettetik. Tehát határozottan téves felfogás, még nem tudták azt, hogy midőn a testek levegőben elégnek, azok mindig élenynyel egyesülnek. Későbben már azon véleményben voltak, hogy elemeknek oly anyagok tekinthetők, melyek előállíthatok, de kémszerek segítségével nem bonthatók fel. Az elégett, tehát élegült fémeket (fém- élegek) felvették az elemek sorába, nem különben a kénsavat és a phosphorsavat. A mi elemeink akkoriban összetett testeknek tekintettek. Ezen korszakban kezdtek az elemző vegytannal tudományosan foglalkozni. Lássuk most az egyes vegyészek működéseit.

Első helyen felemlíthető Boyle Róbert, ki Írországban 1627-ben született, szülei gondos nevelésben részesítették. Tanulmányainak bevégzése után — mint fiatal ember — beutazta Francia-, Svájc- és Olaszországot, Hazájába visszautazni kénytelenittetvén, szűk anyagi körülmények miatt visszavonulva élt. 1054-ben Oxfordban volt, hol az egyetem tanáraival rendes összejöveteleik alkalmával, a mennyiségtan és természettudományok felett vitatkozott, 16G8-ban lakását Londonba tette át, a hol őt az első tudományos társulat (Royal Society) elnökévé választotta. Meghalt 1691-ben.

Habár Boyle a fémek átváltoztatását határozottan még nem tagadja, de azért megtámadja az alchemisták előítéleteit és szakismerettel feltárja a sokszor teljesen üres nézeteket. Boyle nemcsak hogy felismerte az alchemisták hibás irányait, hanem Útmutatóul egyszersmind kimondja, hogy a kísérletezés minden elmélet valódi próbaköve. Alaposan foglalkozott a kísérletezéssel és kísérleteinek eredményeit munkáiban érthetően leírva hagyta hátra. Különösen sok kísérletet vitt véghez a vízzel és a levegővel. (Boyle-Mariotte-féle törvény). Tudta hogy van valami a levegőben, a mi a lélekzés és az égés által fogyasztatik. Véghez vitt egy igen elmés kísérletet, ha t. i. ólmot zárt térben levegőben hevítünk, az edényben az elzárt levegő térfogata kisebb lesz. Habár Boyle kevésbbé szerencsés volt e kísérlet értelmezésében. A helyett hogy az ólom hevítése alkalmával eltűnt levegőt az ólommal egyesült élenynek tulajdonította volna, az ólom nehezítését, a lángban levő anyagnak tulajdonította, mely az ólommal egyesült. Boyle az égési tüneményeket nem értelmezte helyesen, dacára számtalan kísérleteinek, melyeket e téren tett. Tudta hogy a kén légüres térben hevítve nem gyulád meg. Igen szép elméleteket állított fel, melyek még mai napig is csekély változással fennállnak. Boyle szerint minden test számtalan apróbb részecskéből áll, melyek