Állami főreáliskola, Debrecen, 1879
7 körülményeknek tulajdonítható, hogy az alchemiai korszakból reánk maradt iratok, érthetetlenek, a szerzők nézetei homályosan vannak kifejezve, hogy a büntetést ez által elkerüljék. Basilius Valentinus némelyek szerint álnév. A negyedik századtól a tizenhatodik századig a vegytannal foglalkozók, az úgynevezett alchemisták csak egy feladat megoldásával foglalkoztak, és az elsők által kijelölt irányban változatlanul tovább működtek. Vak ragaszkodás mutatkozik idősbb irói tekintélyekhez, azok nézeteit kétségbe sem vonták, a mi jellemzi a középkori tudományos állapotot. A jatrochemiai korszakban, a vegytannal orvosok foglalkoztak, kik vegytani ismereteiket betegségek gyógyítására használták fel. Törekedtek a vegytant az orvosi tudománynyal összeolvasztani, és az orvosi tüneményeket vegytani elvekre visszavezetni úgy, hogy sokan a gyógytudományt mint a vegytannak bizonyos részét (Jatro- chemia) tekintették. Daczára, hogy ezen korszak más irányzatot nyert, azért az arany csinálással még nem hagytak fel, még mindig hittek a fémek átváltoztatásában és a „bölcsek köve“ léteiében. A jatrochemiai korszak chemikusai némileg már önállóan működtek, felemlithetők Paracelsus Fülöp (szül. Svájcországban 1493-ban, meghalt 1541-ben.), Agricola György (szül. Szászországban 1494-ben, meghalt 1555-ben), és Glauber Rudolf (szül. Bajorországban 1604-ben, meghalt 1668-ban). A többiek leginkább az orvostudomány terén szereztek érdemeket. A vegytani ismereteket gazdagította különösen Glauber. Glauber érdemeket szerzett magának a savak előállításában, ő legelőször állította elő a sósavat, konyhasó és kénsav keverékéből. A Glaubersó (Na.2 So4) tőle nyerte elnevezését Ismerte a sók összetételét. Glauber a vegy iparműtan terén is szerzett érdemeket, különösen a salétrom gyártásában, a színes üveg készítésében és a fémek egy- mástóli elválasztásában. Felfedezett uj szervetlen és szerves fest- anyagokat, melyek színeit aljakkal és savakkal változtatni tudta. Ezek szerint a középkorban a vegytannal foglalkozók, arany csinálással és a „bölcsek köve“ keresésével voltak elfoglalva; habár céljaikat soha sem érhették volna el, mégis a vegytan kimevelődésé- hez ők is hozzájárultak. Érdemök az, hogy munkálataik véghez vitelénél tapasztalatokat szereztek, begyakorolták magukat a vegytani műveletekbe és hogy különösen sok uj vegyet állítottak elő.
