Állami főreáliskola, Debrecen, 1879
6 a légenysavas ezüstöt ő már ismerte. Ő említi fel először az arany feloldását király vízben. Mint látható, Geber gyakorlott volt a cliemiai műveletekben, többször alkalmazta a destilatiót, vegytani készítményeit pedig, a kristályosodás és fellengitési műveletek által tisztította. Geber irataiban meglátszik az irány, melyet magának kitűzött, csak azért dolgozott és tanulmányozta a vegyek sajátságait, hogy feltalálja azon módot, melylyel a fémeket aranynyá átváltoztatni lehet. Midőn a rezet cinkásványokkal összeolvasztotta, egy sárga ötvényt (sárgaréz) nyert, fehér mirenynyel pedig egy fehér ötvényt. Geber hitte, hogy ezáltal a réz átváltozott egy más testté. A későbbi alchemisták jól ismerték Geber iratait, melyek a tizenhatodik században latin fordításban kinyomattak. A németeknél Albertus Magnus szerepelt mint alchemista, ki 1193. évben született Laningenben (Duna m.). Az 1223. évben a Dominikánus szerzetbe lépett, később (1260) regensburgi püspökké felszenteltetett, de nem sokára a tudomány kedvéért visszavonult a kolostorba, a hol tanulmányait folytatva, 1280-ban meghalt Magnus szintén, mint minden alchemista, azon véleményben volt, hogy a fémek átváltoztathatok. Sikeresen alkalmazta a destilatiót, jól tudta, hogy hevítéssel és salakot (nehezen olvadó üveg) képező anyagok összeolvasztásával az arany az idegen fémektől megszabadítható. Az aranyat választóvíz segítségével elválasztotta az ezüsttől. Az arsenről szintén tesz említést. Ezek voltak Magnus vegytani ismeretei. Az alchemia korszakában felemlíthető még Basilius Valentinus Benczés szerzetes, ki a tizenötödik században, állítólag Erfurtban élt. Munkái latin nyelven jelentek meg, melyekben az általa készített vegyek gyógyhatásait különösen kiemeli. Vegytani ismereteire vonatkozólag felemlíthetjük, hogy jól ismerte az arsént, legelőször felemlíti a cink és bismuth fémeket. Tisztán előállította a higanyt, a vasgálicot, az ólomczukrot. Ismerte a durranó aranyat, az antimon vegyeket, utóbbiaknak nagy gyógyhatást tulajdonított. Felfedezte a sósavat, melyet konyhasó és vasgálic hevítése által készített. A bor- szeszt tisztábban állította elő mint elődjei. Nála találjuk a minőleges vegyelemzés nyomait. A keményebb ónfajokban kimutatta a vas jelenlétét, a rideg magyar vasban a rezet, a mannsfeldi rézben az ezüstöt, a magyar ezüstben az aranyat. A nyugoti tartományokban különösen szerzetesek foglalkoztak az alchemiával, kik vegytani ismereteiket az orvosival kötötték össze. Dacára, hogy már a tizennegyedik században egy pápai rendelet az alchemiával való foglalkozást betiltotta, mégis minden kolostorban voltak alchemisták. Az alchemiával foglalkozó szerzetesek az ördög cinkosainak tekintettek és börtönre vagy máglyára Ítéltettek. Ilyen
