Állami főreáliskola, Debrecen, 1879
5 ezen korban még nem önálló tudomány, csak céloknak szolgál, s ezért felosztható: 1. az Alchemia (301 —1525), 2. a Jatrochemia (1525—1650) korszakára. Az alchemiai korszakot jellemzi, hogy a vegyészek hittek a fémek átváltoztatásában, és hogy elméleti nézet uralkodott a fémek összetételére vonatkozólag. E korszakban a vegytannal foglalkozók még nincsenek tisztában a vegytan céljával; az elemekről, az elemek egyesüléséről még nem volt helyes fogalmuk. Általában azon véleményben voltak, hogy a vas, a réz és általában a testek, átváltoztathatok, például aranynyá vagy ezüstté. A chemia ezen irányban működve álchemiának, e korszak chemikusai pedig álchemistáknak neveztettek el. Az álchemisták egy vegytani készítményt iparkodtak előállítani, az úgynevezett bölcsek kövét, melyről azon véleményben voltak, hogy segítségével a nemtelen fémeket aranynyá átváltoztatni, a betegségeket gyógyítani és az életet hosszabbítani lehet. Az álchemisták a vegyelemzésben járatlanok voltak, s ennek tulajdonítható, hogy a fémek átváltoztatásában hittek. A fémek összetételére vonatkozólag az álchemisták azon véleményben voltak, hogy minden fém két alkatrészből, —- mercuriusból (higany) és sulphurból (kén) — áll. Ezen elnevezések alatt nem a higanyt és a ként, hanem alapfogalmakat értettek. Mercurius alatt értették a fel- bonthatatlanság fogalmát, és még azon véleményben voltak, hogy ezen mercurius adja a fémeknek a fémfényt és a nyujthatóságot. — Sulphur alatt értették az állhatatlanság és felbomlás fogalmát. A nyolcadik században az arabok foglalkoznak az alchemiával közülök felemlíthető Geber. Geber más néven Dschafar, állítólag a nyolcadik században a sevillai arab főiskolában működött. Munkáit arab nyelven Írva hagyta hátra. Geber munkáiban több fémről ugyan nem tesz említést, mint a mennyit már Plinius és Dioskorides is említettek, de már sokkal jobban ismerte azok sajátságait. Előállított foncsorokat, ötvényeket, a fémeket hevítéssel élenyitette. Előállított vas-, ólom-, réz- és higany- éleget. Ismerte a fehér mirenyt (arsénessav), a ként, sőt kénegeket is állított elő, t. i. a kálium-, réz- és higanykéneget. A borkőből hamuzsirt (K2 COJ, a tengeri növények hamujából pedig szíksót (Na, CoJ állított elő. Ezen sók maró vagy lúgos hatásait, mészszel való főzés által növelni tudta. A kénsavat, a timsó hevítése alkalmával nyerte. Yasgálic és salétrom hevítése által előállította a légeny- savat (választóvíz). Salétrom, szalamia só és vasgálic keverékének hevítése alkalmával nyerte a király vizet (légenysav és sósav). Jól ismerte az ecetsavat és ezt tisztítani is tudta. Miután Geber több savat tudott előállítani, ennélfogva mesterségesen készített sókat is,
