Állami főreáliskola, Debrecen, 1879
4 Thales (600 évvel Kr. e.) a vizet az összes testek őselemének nevezte. Anaximenes (557. Kr. e.) a levegőt, Heraklit (500 Kr. e.) a tüzet képzelte azon anyagnak, melyből a világ összes testei keletkeztek volna. Aristoteles (384—322) a tüzet, vizet, földet és levegőt képzelte elemeknek. Theophrastos (371—286 Kr. e.) Plato és Aristoteles tanítványa, iratokat hagyott reánk, melyekben felemlittetik a kőszén, cinnober, arsenkéneg; az ólomfehér és minium készítési módja. A görögök ismerték fel az egyes testekben a fémfényes (metallicus) állapotot, A rómaiak között Dioskorides bírt vegytani ismeretekkel, ki Kis-Ázsiában Kr. u. az első században élt. Dioskoridesnél találjuk legelőször a lepárolást (destilatio) említeni, cinoberből előállította a higanyt, ismerte az antimonkéneget. Legelőször említ fel egyes mesterséges vegytani készítményeket, ilyen a mészviz, cinkfehér, (Zn 0), rézgálic, ólomfehér. Az ókori népek vegytani ismereteiket tapasztalati utón szerezték, a nélkül azonban, hogy az egyes tüneményeket csak megmagyarázni is iparkodtak volna. Krisztus után az első században a romaiak a fémek közül ismerték az aranyat, ezüstöt, rezet, ónt, (cinn), ólmot, vasat és a higanyt. Tudtak ötvényeket előállítani, melyekből jobb műszereket tudtak készíteni, mint a tiszta fémekből, igy használták már a cink-ásványokat, habár a cink fémet még nem ismerték. Ismerték az aranyfoncsort (amalgama), melylyel egyes testeket aranyoztak. Jól ismerték a fémélcgeket, és részben gyógyszerül is használták, nevezetesen, a réz-, ólom-, cink- és vasélegeket. A kénegek közül ismerték a stibium kéneget (antimonit), a cinnobert, a rézkéneget, az arsenkéneget (Realgár és Auripigment). A sók közül ismerték a rézgálicot, vasgálicot (habár nem tisztán), a konyhasót, a szíksót és hamuzsirt, festék gyanánt alkalmazták az ólomfehéret, ecetsavas rezet (Grünspan) és szénsavas rezet. Cinkásványok segítségével előállították a sárga rezet. Tudták az üveget fémélegekkel festeni. A gyapjút kénes-savval (ként elégettek) tisztították. Tudtak szappant főzni, ismerték a zsir azon tulajdonságát, hogy óloméleggel (ólomtajt) főzve tapaszszá lesz. A szerves vegyek közül ismerték még a cukrot, a keményítőt, a borszeszt, az ecetsavat, a csersavat és az indigót. így állottak a vegytani ismeretek Kr. u. az első században. Az első századtól a negyedik századig úgy látszik semmi sem történt a vegytan terén. II. A középkorban a chemikusok csak azért foglalkoznak a vegytannal, hogy a nemtelen fémekből aranyat csinálhassanak és hogy gyógyszereket készítsenek a betegségek gyógyítására. A vegytan
