Állami főreáliskola, Debrecen, 1879

Vázlatok a vegytan fejlődésének történetéből.

A vegytan célja kutatni azon természeti törvényeket, melyek szerint az összetett testek szétbomlása, vagy egyszerű testek keletkezése történik. Ha visszapillantunk a vegytan történetére, azt tapasztaljuk, hogy a vegytannal foglalkozók jó későn ismerték fel a vegytan valódi célját. A középkorban a vegytan bizonyos célok kivitelére csak eszköz volt, sőt az ókori népeknél vegytanról csak annyiban lehet szó, a mennyiben ők az iparban egyes testeket alkalmaztak, melyek a vegytan köréhez tartoztak.

A vegytan története felosztható bárom időszakra, u. m:

I. O-korra. (A legrégibb időktől, a negyedik századig.)

II. Közép-korra. (A negyedik századtól, a tizenhetedik század közepéig.)

III. Uj-korra. (1650-től, a jelenkorig.)

I.

Már a legrégibb időkben alkalma volt az emberiségnek egyes tüneményekre ügyelni, ezeket — igényei kielégítésére — részben felhasználni, melyek a vegytan köréhez tartoztak. így tudomásunk van, hogy az ókori népek közül már az egyptomiak, a phoniciaiak, a zsidók, a görögök és a rómaiak birtokában voltak egyes vegytani ismereteknek.

Az egyptomiak a fémek előállításával és feldolgozásával nagy mértékben foglalkoztak, miután csak a fémekből voltak előállíthatok azon eszközök, melyek műemlékeik készítésére alkalmaztattak. Nagyban űzték a kelmefestést, az üveggyártást. Ismertek szereket, melyekkel a rothadást meggátolták, ismerték továbbá az ecetsavas rezet (Grünspan), az ólomfehéret és ezeket egyszersmind tapaszok készítésére is felhasználták.

A phoniciaiak mint iparral foglalkozó népek, szintén bírhattak egyes vegytani ismereteket; a monda szerint ők fedezték volna fel az üveget.

A görögök és rómaiak vegytani ismereteiket egyes iratokban örökítették meg. A görögök már foglalkoztak az elemek kérdésével.

1*