Állami főreáliskola, Debrecen, 1878

8 szűkölködők sírását; a mindennapi élet küzdelmében egyesek könyeit szárítgatni nincs idő. Egy ember-élet annyi milliók közt nem nagy veszteség. De élet és élet közt nincs-e különbség? A ki még százaknak használhatott volna; ki tanításával egész nemzedékre hatni lett volna hivatva; ki gyermekeit müveit, értelmes, talán tudományos emberekké nevelte volna : annak elveszte nem nagyobb kár-e, mint sok másoké ? Ily esetekben a pillanatnyi segítség csak a részvét jelének tekinthető. Az ember-barátok jóindulata állított ugyan fel menhelyeket az ínség ellen, de azok legtöbbnyire nagyon magasan vannak az elhagyott szenvedőkre nézve. A hadsereg megindításával együtt jött a szép ígéret, hogy a hátramaradottakról gondoskodva leend. Már csaknem egy éve, hogy tanártársunk kötelességének áldozata lett és családja még most sem részesül a hadnagyok özvegyét illető nyugdíj élvezetben. — Igen, mert a kiszabott rovatok betöltése fontosabb, mint az enyhítést váró csapás súlya. Pihenj csendesen elvesztett pályatársunk ! Szétszórt hamvaiddal talán a szelek játszanak, talán eljut belőlök a szeretett haza földére is, vagy a test elemei aetheri szárnyakon túlemelkednek e parányi sárgolyón és a naprendszer óriásaival folytatják örök futásukat; de lelked és emléked itt marad közöttünk, társaid és tanítványaid között, kik nemes példádat utánozva jellemed alakját hiven őrizik. B. F.